Dankuly Csaba



Szép és merész


Ha az ajtófélfának dőlsz,

miközben velem beszélsz

félvállról, szép és merész test

tartás az. Aminek van


aki bedől. Mért nem húzol oda

egy széket, vagy akármit,

ahogy szoktad, hogy

kényelmesen olvass


be nekem? Mert már semmire

se tartasz. De akkor mi ez

a potyaidegesség, mintha nem

tudnád, ki vagy


be? Ki vagy tényleg, mert mióta

ezzel a fellépéssel

ide belépve megleptél,

most látom először, hogy


VALAMI NEM MEGY NEKED könny

en. Ennedszerre se. Pedig

csak az arány más. És irány! Nem

vagyok én ki tudja milyen


jártas, de a helyedben

helyből így járnék

el: úgy mennék ki, ahogy be

jöttem



Tartás


A rám rótt köröket még nem róttam le. Az oktató

kioktat, hogy ha nem ütöm meg

a rekordot, verjem ki a

fejemből, hogy a startvonalra álljak.


Álom. Ám állom a szavam. Akárcsak a szitkait. A számlát dettó

az edzések után elfogyasztott töméntelen

töményért. Ki nem

állhatom. De még tartom


a számat. Ergo: a látszatot. Hogy mintha tartanám magam

vagy őt valamire. Na isten-isten! Még egy kör. Majd

még egy. S még. Még, még, még, még

mit nem! Már csak egy van hátra. Hogy isten


igazából kitörjek





Fotórontás: B. Ang.



Nincsenek megjegyzések: