Nichita Stănescu
Orfeusz az ódon várban
(Orfeu în vechea cetate)
A költő, sólyommal a vállán, belép a várba.
Fölöttébb zaklatott,
és éppen olyan, mint a Canopus
az ausztrál félgömb fölött,
hogy csak azok látják, akik szemüveget hordanak a szívükön.
A költőt nem látja senki.
Némelyek azért, mert nem látnak.
Mások azért, mert nincs szívük.
A többi nem is létezik, hát ezért nem látja.
Mégis, kórusban mondják valamennyien:
A költő nem innivaló, tehát nem értjük!
A költő nem illatozik, ahogyan a virág.
Hogyan érthetnők meg,
hogyan fogadhatnók be azt, ami nem illatozik úgy, mint a virág.
Ugye, virág?!
A költő a széles utcán halad.
Menj inkább a fenébe, súgja a válláról a sólyom,
menj inkább a fészkes fenébe, súgja a válláról a sólyom.
A költő úgy tesz, mintha semmit sem hallana.
Saját szememmel láttam egy költőt a várba belépni.
Jobb kezében, jobbjának markában
egy kitekert nyakú sólyom.
A szitakötőevő
(Mâncătorul de libelule)
Szitakötőket eszem, mert zöldek
és fekete szemük van
mert két sor áttetsző szárnyuk van
mert hangtalanul repülnek
mert nem tudom, ki teremtette őket
és miért teremtette
mert szépek és kecsesek,
mert nem tudom, miért szépek és kecsesek;
mert nem beszélnek és mert
nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem beszélnek.
Szitakötőket eszem, mert nem szeretem
az ízüket,
mert mérgezőek és
mert nem tesznek jót nekem.
Szitakötőket eszem, mert nem értem őket,
eszem, mert a kortársuk vagyok
eszem, mert megpróbáltam magam megenni
legelőbb is a saját kezeimet
és végtelenül undorítóak voltak –
eszem, mert megpróbáltam megenni a nyelvem,
a saját hús-vér nyelvemet
és rémülten vettem észre
hogy levedlette magáról a zöldes,
feketeszemű szavakat,
messzire tőlem, az ínségbe.
Lecke a körről
(Lecţia despre cerc)
A homokba egy kört rajzolunk
és miután kettévágtuk,
ugyanazzal a mogyoróvesszővel kettévágjuk.
Ezután térdrehullunk,
ezután letenyerelünk.
Ezután homlokunkat a homokba fúrjuk
és a kör bocsánatáért esedezünk.
Ennyi.
Venni egy kutyát
(A cumpăra un câine)
Jött az angyal és azt mondta:
- Nem akarsz venni egy kutyát?
Nem voltam válaszképes állapotban.
A szavak, amelyeket kiálthattam volna neki,
ugattak.
- Nem akarsz venni egy kutyát? –
kérdezte az angyal, karjaiban tartva
ugató
szívemet,
mint egy faroktól, csóválta a vértől fogva.
- Nem akarsz venni egy kutyát?
kérdezte az angyal
mialatt szívemet
csóválta, mintha faroktól, a vértől fogva.
Bánatos ének a szerelemről
(Trist cântec de dragoste)
Csak az életem fog meghalni utánam igazán,
egyszer.
Csak a fű tudja a föld ízét.
Csak a vérem vágyik igazán
a szívem után, amikor elhagyja őt.
A lég magas, magas vagy,
a bánatom magas.
Eljön az idő, amikor meghalnak a lovak.
Eljön az idő, amikor elavulnak az autók.
Eljön az idő, amikor hidegen esik
és minden nő a te fejedet hordja
és a te ruháidat.
Eljön egy madár is, nagy és fehér.
Láng Orsolya fordításai és fotói
