Visky Zsolt



Christophorus-kompót


Zs-nek


közösbe tettük mint ékkövet

őriztük mélyen a lüktetést

elfedett belül sok szürke rést

közösbe tettük mint ékkövet

nyár volt s hogy egyszer még tél jöhet

nem tudtuk ültünk a sátorban

télire tettük el hát jól van

magunknak rímeit ritmusát

(mint szél nyaraknak illatát)

tudjuk már keserve elterül

mérge e tudásnak legbelül

ugyanott méreg és lüktetés

nem közös már de még nem nehéz

felemel olykor ha le is húz

ott lüktet még mikor elindulsz

emlékszik rá még az arc a kéz

rügyezik mélyen sok szürke rés

fedje el őket egy új ütem

ha ez már elhalkult kikopott

lehunyom szemem elengedem

lüktessen helyette fény színek kegyelem











Fotó: V. Zs.