Visky Zsolt
Christophorus-kompót
Zs-nek
közösbe tettük mint ékkövet
őriztük mélyen a lüktetést
elfedett belül sok szürke rést
közösbe tettük mint ékkövet
nyár volt s hogy egyszer még tél jöhet
nem tudtuk ültünk a sátorban
télire tettük el hát jól van
magunknak rímeit ritmusát
(mint szél nyaraknak illatát)
tudjuk már keserve elterül
mérge e tudásnak legbelül
ugyanott méreg és lüktetés
nem közös már de még nem nehéz
felemel olykor ha le is húz
ott lüktet még mikor elindulsz
emlékszik rá még az arc a kéz
rügyezik mélyen sok szürke rés
ha ez már elhalkult kikopott
lehunyom szemem elengedem
lüktessen helyette fény színek kegyelem
Fotó: V. Zs.