Quintus Horatius Flaccus



Leuconoéhoz


Ne firtasd! Tudni tilos nekem is, neked is

mily véget adtak az istenek, Leuconoé,

és Babilón jósainak blöffjeiből se okulj.

Mennyivel üdvözítőbb elszenvedni, mi nem várt!

Akár több telet rendelt el számunkra Juppiter,

akár ez most az utolsó, mely a Tirrén-tenger

szirtjei közt zavarog, légy bölcs, szűrd le a bort és

mesd el a kurta időtől a hosszú reményt.

Míg fecsegünk, lásd, fut a perc, az irígy:

szüreteld a napot, s ne igen bízz a jövőben.



Bandusia forrásához


Ó, Bandusia kristálynál tisztább forrása,

vized a borral ér fel, partod virággal teli,

holnap kecskebakot kapsz tőlem,

homlokán most rügyezik ki a szarv


amivel később nőstényért döfne sebet;

mindhiába: a nyüzsgő nyáj sarja vörös

vérrel színezi ki hullámaid

jéghideg hurkait.


És mikor eljön a kánikula, lángjai

meghőkölnek medred előtt, ahonnan

hűvöst lehelsz az igavonók égő

tagjaira és a bolygó csorda felé.


A híres források közé kerülsz ezalatt,

mert szólok a tölgyről e sorban,

amelyről a szomjasak rálelnek

a kőre, ahonnan alábuzogsz.



Epilóg Melpomenéhez


Áll végre az emlékmű, mely az ércnél

tartósabb, magasabb, mint a Kheopsz-piramis,

amelyet nem kezd ki az ónos eső,

nem horzsol sem az északi szél,


sem a számtalan év marathóni futása.

Nem tűnök el, lényegem elkerüli a halál:

hírem túlnő, mint a köröm meg a haj,

s átnyúl a századokon. Míg lesz főpap,


ki a hegyre vezesse a Veszta-szüzet,

engem idéznek majd, hol a vad Aufídus

zúg, s hol a tikkadt földön időznek a

szolga parasztok, s mondják: lám az utolsó


Elsőként tanította meg éol dalra latin füleink.

Érdemeimből szabd ki magadra, amennyi

megillet, Melpomené, s ha jut nekem is,

úgy delphi babér koszorúzza hajam.



Chloéoz


Amikor közelemből menekülsz, Chloé,

eltévedt őzsutaként keresed anyukád

melegét a vadonban, szellő űz, inalásra

késztet egy árnyék.


Rügy moccan az ágon, jő a tavasz,

vagy ág hasad egy vadrózsa tövén,

egy gyík napozik, zöld háta kivillan,

szíved térdremegés.


Tán azt gyanítod, nagymacska vagyok,

s széttéplek, ha nyomodra akadtam?

Hagyd el anyádat, őzből nő lettél,

s kész, hogy férfira lelj. [*]


Láng Orsolya fordításai


Fotó: Bartis Noémi



[*] A fordítások Adorjáni Mária nyersfordításai alapján készültek



Nincsenek megjegyzések: