Marius Nenciulescu



Senki nem fog közelebb jönni


Összegyűltek mind az asztal köré beszélni nekem,

de én nem tudom, nem tudom érteni.

Senki nem fog közelebb jönni

a félelmetes állathoz, senki nem fog hozzáérni

fénylő szakállához!

Ez a hely mámora, ahol vagyok

és

minden lépésnél látni:

érett gyümölcsök

várnak csendesen tenyerembe hullni.

A légben a nap sugarai,

az úton a nap sugarai!...



Te jössz, én jövök


Te jössz felém,

én jövök feléd – így kerengünk,

a pillanat óriássá nő,

óriássá,

ezer darabra törik szét

és mindketten ülünk egy asztalnál,

a kávézóban csendes zümmögés,

én elnézlek,

te elnézel , hogy

töltöm csendben,

de annyira csendben,

pohárba az édes likőrt,

hogy látod, a kéz

ottmaradt függőn –

a tőle függő üveggel.




Két angyal


A mező hangok nélkül,

szétszórtan legelő lovak színébe vegyül,

még égő tüzekkel lábaiknál

és én,

az országút mentén,

tekintetemmel keresvén

két angyalt:

egyiket a fűben, oldalt

s a másikat valahol, mögöttem.



Mint egy guruló gyümölcs


Mint egy guruló gyümölcs, feltűntél utamon

és pillantásaim belédszúródtak,

visszafordítottak hirtelen. Harcra készen,

mutatni készen ügyességed.

Így ismersz,

így akarlak ismerni, nemes test!

Hogy ott legyek leheleted szelében

és egy meleg csókkal belédhatoljak

és magamévá tegyelek!

A másodpercek repülnek, zsebünkbe esnek,

egy ágról ami még leng

kiváncsian méreget

egy helyes madár, rajta sárga szandál.



A poháron ülő nap


A hegy szívében, egy faasztalnál

én, és velem te.

Első randi, frissen érkezettek.

Mosolygunk.

Aztán elkezdünk szépen nézni:

körben a pázsit,

a fenyők,

az út, ahogy az első kanyarban eltűnik,

az ég...

És a nap,

ami a poháron megül.

Az övé is már teljesen.

Ó, rövidesen, nagyon rövidesen

ugyanígy lesz majd velünk.


Barabás Benedek fordításai



Senki nem fog közelebb jönni


Mind idegyűltek az asztalhoz, beszélni hozzám

de én nem tudom, nem tudom megérteni.

Senki nem fog közelebb jönni

a rémséges állathoz, senki nem fogja megérinteni

fényes szakállát!

A hely mámora ez, ahol vagyok

és

minden lépésnél látni lehet

amint érett gyümölcsök

várakoznak fegyelmezetten, hogy tenyerembe hulljanak.

Napsugarak a levegőben,

napsugarak az országúton!...



Te jössz, én jövök


Te jössz felém,

én jövök feléd – így, megfordulunk,

a pillanat megnő óriásira,

óriásira,

ezer darabra törik

s ketten egy asztalnál ülünk,

a kávézó halkan döngicsél,

én nézlek,

te nézel, amint

halkan töltöm,

de olyannyira halkan

a pohárba az édes likőrt,

hogy a kezem, lásd,

úgy maradt, felfüggesztve –

a tőle függő üveggel.



Két angyal


A hangtalan mező,

szétszórtan legelő lovak színeivel átitatva,

a még égő tüzek lábaik alatt

és én,

az út mentén,

tekintetemmel keresve

két angyalt:

egyiket a fűben, oldalt

és a másikat valahol, a hátam mögött.



Mint egy elgurult gyümölcs


Mint egy elgurult gyümölcs, kerültél utamba

és beléddöfődött pillantásaim

rántottak vissza hirtelen. Harcra készen,

készen arra, hogy megmutasd nekik ügyességedet.

Így ismersz meg,

így akarlak megismerni, nemes test!

Állni légzésed ostromát

és forró csókkal beléd hatolni

és magamévá tenni!

A másodpercek röpülnek, zsebeinkbe gyűlnek,

egy még ringó ágról

kíváncsian bámul

egy sárga szandálos, tetszetős madár.



A poháron elnyújtózó nap


A hegyek szívében, egy faasztalnál,

te meg én.

Frissen érkezettek, első kiülés.

Mosolygunk.

Aztán visszafogottan körültekintünk

a közeli rétre,

a fenyőkre,

az első kanyarban eltűnő útra,

az égre...

És a napra,

amely a poháron elnyújtózkodott.

Birtokába is vette már.

Ó, hamarosan, nagyon hamar

velünk is így esik!


Láng Orsolya fordításai



Senki nem fog közelebb merészkedni


Mind az asztal köré gyűltek, hogy beszéljenek hozzám,

én pedig nem tudom, nem tudom megérteni.

Senki nem fog közelebb merészkedni

a félelmetes állathoz, senki nem fogja megérinteni

fényes szakállát!

A hely mámora ez, ahol vagyok

és

lépten-nyomon érett

gyümölcsöket látok,

amint engedelmesen arra várnak, hogy a tenyerembe hulljanak.

A nap sugarai a levegőben,

a nap sugarai az úton!...



Te jössz, én jövök


Te jössz felém,

én jövök feléd – úgy, pörgünk,

a pillanat hatalmasra nő,

hatalmas,

ezer darabra törik

és mindketten egy asztalnál ülünk,

a cukrászda csöndesen duruzsol,

én nézlek téged,

te nézel engem, ahogy

töltöm lassan,

de annyira lassan

az édes italt a pohárba,

hogy a kéz, íme,

felfüggesztve marad –

benne a csüngő üveggel.



Két angyal


A hangtalan mező,

átitatva a lovak színétől, amelyek szétszóródva legelnek,

lábuknál még égő tüzekkel,

és én az út mentén,

tekintetemmel két

angyalt keresve:

egyiket a fűben, oldalt,

másikat meg valahol, a hátam mögött.



Mint egy elgurult gyümölcs


Mint egy elgurult gyümölcs, tévedtél utamba,

és beléd lövellt pillantásaim

visszafordítottak hirtelen. Harcra készen,

készen rá, hogy megmutasd rátermettséged.

Így ismersz meg,

így akarlak megismerni, nemes test!

Állva leheleted szélverésében,

és egy forró csókkal beléd hatolni

és a magamévá tenni!

A másodpercek repülnek, a zsebünkbe pottyannak,

egy még lengő ágról

kíváncsian figyel minket

egy szemrevaló, sárga szandálos madár.



A pohárra telepedett nap


A hegy szívében, egy faasztalnál,

én és te.

Frissen érkezettek, első légyott.

Mosolygunk.

Aztán ráérősen szemügyre vesszük

körülöttünk a pázsitot,

a fenyőket,

az első kanyarban eltűnő országutat,

az eget...

És a napot,

amely a pohárra telepedett.

Birtokába is vette már.

Ó, rövidesen, nagyon rövidesen

velünk is hasonlóképp fog történni.


Dankuly Csaba fordításai



Képmanipuláció: Acer Crystal


Interjú a költővel



Nincsenek megjegyzések: