Durcha Emília

FILMÍZELÍTŐ

Who Loves Ya Baby?


Ha megnézel egy részt a Kojak-sorozatból, 48 percig nincs gondod. Ám nem igaz, hogy fütyülhetsz mindenre, mert úgymond nem dolgoztatna meg; mialatt látszólag minden erőfeszítés nélkül szórakoztat. Úgy tesz fel brutális kérdéseket egy fehér-fekete séma révén (jó fiúk <–> rossz fiúk), hogy nem érzéketlen az árnyalatokra, és anélkül hogy súlyos jelképek igénybevételére lenne szüksége. Az illúziókeltés éppen a nyers tények hangsúlyozására épít, amelyen legfeljebb a figurák időnként mulatságos és melegséges bája lazít valamiképp. Főként a tökkopasz rendőrhadnagy, Kojak jelenléte, aki a meg nem alkuvás mintaképeként küzd egy jobb világért, gyakran a maga drabális módján leckéztetve meg a csirkefogókat és gazfickókat.


A rendőrtéma ürügyén egy olyan világ vetítődik elénk a közvetlenség érzésével, amelynek zavaros mélyéről nem ásít ránk szájbarágósan holmi könnyen emészthető igazság.


„Ha most nem döntesz, egész életedben ingadozni fogsz...” – hangzik el egy fojtott veszekedés során, amelyet egy fürdőszobai jelenetben követhetünk nyomon, az utolsó pillanatban döbbenve csak rá – amikor a kép megbillen –, hogy egy tükörjátékot láttunk.







A férje halálhírét tudomásul vevő hűtlen asszony (ál)megrendültségét mintegy hűvös távolból, oldalról, a hadnagy arcát égetően közelről és szemből figyelhetjük, miközben sistereg a levegő a pattanásig ajzott idegektől.


Az egymásnak feszülő – többszörösen összetett – ellentétek és az ezekből kialakuló drámai jelenet(ezés)ek közepette Kojak mindössze egyvalamit vél biztosan tudni: hogy szeretet, de legalábbis együttérzés nélkül nem megy, ami viszont szerinte nem zárja ki a kíméletlenséget.


Úgyhogy – ismét – elegánsan kicsomagol egy nyalókát, a szájába dugja, és mielőtt távozna, szélesen mosolyogva azt mondja: Who Loves Ya Baby? – Me Kojak.


Az ügy nyilván meg van oldva.