Vass Ákos


egykori múzsám dícséretire


Kitört fogamból
patás ellipszis:
keringek nyugodtan síneken.

Mosolyom szépség,
hogy önök is értsék:
fogászati kezelésre szorulok, menten.

Vigyorom vajmi szép,
s bár segget nem nyalnék,
de szeretném, hogy szép legyen fogazatom.

Anélkül is érték...
ha nem mércémmel mérnék
értékem - ezt is baszhatom.

Ordít a csempe
néz belém s belembe -

létem piszoárba csurgatom.

Óhatatlanul fáradt
sutba vágott állad
leszakad szavamtól: hat a lom.


Fertőz az este
pikkely-színű terpeszre
vonítalak: sejetlek selejtem!

Ha szívedet teszed
tűzbe is értem:
a parázsba harmadszor is beejtem.

Esendő, árva,
kesergő, gyáva -
nem nyúlok agg korok lantjához.

Poézisom elég,
no de, merre mégy?
Nem lelkedhez nyúlnék, hanem pinádhoz.

Ellöktél éppen,
s tulajdonképpen
tudom, tündérem, merre laksz.

Kéj-szagú ágyadban
nedves álmodban,
s azon kívül is - bekapod a faszt.

Itt jön a felröhej,
mint fájdalmas szívzörej.
ha érdekel, vagyok-e, engem kérdezz.

Ha meg nem, s mégis,
ha még csak azért is,
őszintén - anyádnak miért?-ezz.

Elegem lett már,
halk szavad dilettáns
pár sort fűz alkotásimhoz.

Négy osztály elég
s bár egyedi-segged csekély:
értesz te is a parafrázishoz.

Gyúl a kelengye
Isten is mentse
gyarló szívem áradó dühödtől;

felröhög a máglyán
dús füstöt kapálván
s köpülvén lelkem - elgyötört a nyűgtől.

Szánom is, bánom is,
még ha azt kívánom is,
hogy múzsám, utószor nézz rám. kedvesen.

Kezedben tégla
s míg felém hajítod vézna
jobb kezeddel - utószor belobbanok. istenesen.

rekomendéjsön for bördz:

Nem utolsó vers ez
minthogy te sem utolsó múzsám leendesz.
krákog egy TBC-s vajákos.

Elátkoz ezer év
fanyarul, s hamarébb
sóhajtasz fel, hogy "Jaj, Ákos..."

minthogy újra én
kerge marhák mezején
zúgjam feléd belsőm orkánját.

Ismerje meg az ég
a kivert, s voltaképp
kigyűlölt költő-tanonc múzsáját.

vagyishát pont
Ysoarolt.











ha-már-úgysincs-amit-csináljak-akkor-még-egy-vers


vas-résekben
kong a lélek
átutazóban
sem félek
belém-göngyölt
szakadt-plédek
belémférsz
ha belédférek
kétértelmű
szép az élet
szép a halál
buktató
műhal et-
és itató
orra koppint
óvó szó
óvónő
és félholt hó
lepedőbe
csavaró
csavar s
anya koptató
belémhasíŧ
kard ki kard
készíŧs vágást
ejtsél kart
száraz légben
porba hull

minden vétkem
kettő-null
nem adom fel
emberek
skizofrének
álszentek
itt még vagyok
sehol semmi
jó lenne
pont nem itt lenni
kettőspont
és duplavé
arisztokrata
cisz-moll s é
kettős záróakkord.
ilyen vagyok.
a világ ma is
belémholt.



en route


gyertyafényes kikötőben
-azt mondják, hogy az vala-
én is partra-hömpölyögtem
súrlódott a part maga

só-gyötörte száraz testem
úgy lebegett uasd asór
mint a legutóbbi estem
szín-egyedül: hómalón

köpködve homokszemeket
istent küldtem el, délre
mennyek-mennye hideg lehet
bár nem értéklem kevésre

a Hét Nap arany városát
pendül hárfa, hangzik szó
szent Péter üvölt kulcsával
kezdődő beton-tangó

tizedszer is hiányomban
habosra verődő víz
lelkem hátán cetlit kapok
oridzsinal dzsapaníz

isten széles templomában
fogy lassan a misebor
követői magányában
tücsök-cirip, aknapor

partszakaszon csillag leszek
sötétítő, torz torony
belevágok minden testbe
őr-fekete: őr-korom

lábnyomodban botladozva
vár engem a hazaút
dolgom nincs még elvégezve
hátamon roncs parasút

isten háza: isten lába
templom? használt félcipő
röhög rajta az újszülött
lélegzettel küszködő

faron harap minden vallás
a természet tűrve néz
alkotó és/vagy alkotás
csirke... tojás volt elébb?

s alkotáshoz kell alkotó?
isten tényleg feldereng?
s ha tanító: távoktató?
szarért hagyott idelent?

közeledem. nem aggódom.
szavam szoros kötelék.
elharapják? újra fonom.
-angyal-színű söpredék-

....
....

kidobtak a mennyekből

ostromlom kapuját ma is
felém biccent Raphael

isten mellett travesztia
még őmaga isten is.





Képek: Csiki Csaba munkái