Kövi Sára



balett







kák




félénk és vár
így talán jobban jár
a türelem az ősök
horizontja
ha már a tény
mint rőt lepény
az ugró kedvét
könnyen el
nem rontja





ameddig ellát a szem
ameddig ellát az állam
szabállyal dióval
meg mindenféle
jóval csak várj





ma is kiugrottam az ágyból
átfogó szemléletet alakítottam ki gyorsan
kerestem igazam a borban
és szigorúan ellenőrzött vonaton
mexokott szövegemet nyomatom





ősz húrja zsong
de barátom kim dzsong
csak irkál fanatikusan
egy kisszobában
hol érzés
hűs betűt
nem ront





szamojéd kislány
szólít meg
bár ritkán
romantikázik
néprajzos
a titkán





elszállok mint a darvak
elfújok mint a szél
nem követhetnek
zsarvak míg
lelkem ősa-
cél





mokka, neszpresszó
vagy kapucsínó – az algoritmus
mára már világos: ép testben
ép szív dobog nem a
dopping, egy rossz
szokásból lett
a telesopping





valaki moccan
lábán megkoccan üvegcipő
tán hamupipő? nagy jókat
tenne ha jönne-menne
gyümölcsöt enne
de nem akar





jégtáncot járok délben is ha kérded
megtennék szinte bármit én ma érted
csak féktelenbe át ne menjek mégis
elhallgattat a wittgensteini tézis