Ilarie Voronca



Ulysses







VI

nagy öböl a kórház amely beburkol és befogad

a falakat az ablakot a magány kígyói nyaldossák

s a levegő meggyűl a száj szélén mint vadászkutyákén a nyál

a lázlap csillagképeket mutat

és mindenki úgy hozza-viszi ujjai közt hőmérőjét mint egy faágat

virágvasárnap van szomorúság díszíti a falakat

kibontott hajú diáklányok most az ágyak gyűrött lepedőikkel

és csöndes mindenki mint aszálykor a patakok

az idő fehér köpenyt vett magára s elvonul melletted

de a te szavaid csíkosak akár a vízimadarak

idegen vagy itt egy szám csupán a kórháztermek lottóhúzásán

a doktor havat ráz ki ruhaujjából

de szemei vad varjúcsapatként lepik el arcod karjaid

az órák kúszónövényekként lopóznak előre

fundoianu gyakran bejön virágot hoz

nevetnek rád a vázából mint a balázsfalvi állomásfőnök 1918-ban

kedvesed kezét érzed az ujjaid közt

nyelved lakattal zárja le ínyed rácsait

az emlékek széthasadnak mint a rosszul megcsinált kötés

megrebbennek a hallgatás falevelei miközben

kitapogatsz magadon egy szomorúságot majd még egyet

mintha bokacsontjaidat tapogatnád

az ágyak olyan közel vannak de az egyedüllét

iszapba zár nem bírsz moccanni két tüdőd vigyorog és integet

mint két kölyökmajom a rácsok mögül

a fény az ajtó fölött szarvasagancshoz hasonlít

az ápolók csontokat zörgetnek akár egy kulcscsomót

s az ágyszomszédok tekinteteket és dohányt adnak-vesznek

mások a parkban meghívókat névjegykártyákat

izzik a szív üllője a láztól ebben a kovácsműhelyben

a láz végigcsókolja a combokat az ajkakat

ugyanaz a lélek fed be mindenkit ahogy az óceán

az igazgyöngyöket és gőzhajókat

és már te sem vagy más mint a többi elvesztetted magad visszakéred régi énedet

de az arcok teljesen egyformák itt úgy ahogy az ágyak is

s az éjszaka fejedre telepszik mint egy jégtömlő


Balázs Imre József fordítása


[Fotó: Jackie Triste Otthon c. sorozatából]