Halmen
Balázs




Apjaslánya


Fáradt-csendes Ádvent napon, latykos-sáros, nem szűz havon, lázas-tetves Zsáfármát

Tibibácsi csendben üldögél s lazított kékszeszt szürcsölget, amig él.

Sötét-borult utcasarkon, kedves-bájos, nem szűz nagyon, házas nem lesz kamaszlány

Kentet szív, s csöndben nézi lába szárát, felszaladott harisnyáját, Abigél



Azértőlazóceánig


tetves gyilkos – így nevezik. nagydarab, álmos figura, mikor mosolyog, arcán furcsa árok.

szépen tud beszélni, azt mondják. miért öl? kérdezem tőle. azért, hogy eljusson az óceánig,

mondja mosolyogva, és a kis gödröcskék egészen elevenné varázsolják az egyébként lusta

arcát. nem láttam még a szent habjait, én sem meg a kölykeim se. elviszem őket. lássák a

világ csodáját. az óceánt. megteszek mindent. merészség, bús merészség… mondja…

azért öl…az óceánig.



Bú torok


mint

kinthagyott

éjtől nedves

(harmatcseppes)

titkon kedves

ős bútorok

nyikorognak

a hajnal szelében,

úgy nyőgi fel

a hamis tetű-szavakat

egy gennyes köhög-

ős, bú torok

a bajnak delében



Tánc


Mikor először táncoltunk,

én Szeben voltam,

te pedig egy fogas.


Sokadik tánc egy reggelen...

Te nyolcvan leszel,

én pedig egyfogas.



Tél


Egy tenyér nyár.

Egy tenyér ősz.

Egy tenyér tél.

Te nyertél.

Egy tenyér tavasz.


Nyár


Egy tenyér nyár.

Elérsz már?

Egy tenyér ősz.

Egy tenyér tél.

Egy tenyér tavasz.


Tavasz


Egy tenyér nyár.

Egy tenyér ősz.

Egy tenyér tél.

Egy tenyér tavasz.

A remény ravasz...


Ősz


Egy tenyér nyár.

Egy tenyér ősz.

Tudom. Kösz.

Egy tenyér tél.

Egy tenyér tavasz



[Fotó: Bartis Noémi Ellenszer – Tiszta c. albumából]