kávészünet


szerzőtelen


címtelen


a parkban odajött hozzám egy hajléktalan (dőlingélt a részegségtől), és (hosszas bevezetőszöveg, kérdezősködés után) kért tőlem pár lejt. mondtam, nincs, meg is mutattam neki a pénztárcámat, meg kotorásztam a zsebeimben, de aztán: tehetetlenül felemeltem a kezeimet (mint akire fegyvert emelnek, vagy mint akit letartóztatnak), tenyeremet kifelé fordítottam (mint egy bűvész), hadd lássa, tényleg üres, tényleg nincs

viszont megkínáltam cigivel

eloldalgott (sűrű nyugtatgatások közepette, hogy ne is foglalkozzak a dologgal, ne foglalkoztassam magamat, nem tesz semmit, nem számít, igazán szóra sem érdemes)

pár perc múlva visszajött

lejátszódott egy az egyben ugyanaz

mintha meg se történt volna

ahogy megint eloldalgott, láttam, hogy az egyik kezében tart egy diktafont

most már úgy tűnt, mintha egyáltalán nem is dűlöngélne, sőt határozottan egyenesen jár. tudatosan. feladata tudatában

álcázott közvéleménykutató?

egy talált (vagy kapott, de működésképtelen?) tárgyba mint embersége utolsó menedékébe kapaszkodó, élettapasztalat-gyűjtő vagy azt mímelő homeless?

mindenesetre aznap többé nem jött. vagy már nem voltam ott