Szlukovényi Katalin
Indiai kaját hozol, mert jártál
valaha ott kicsit, s nekem hozod,
mert jártunk valaha kicsit, megesszük,
beszélgetünk, mondod, hogy nem hiszel
a házasságban, én meg, hogy hiszek,
hanyattfekszel a szőnyegen, és nézed
a mással közös mennyezetemet,
és megállapítod, hogy a magányban
nem az a legrosszabb, hogy nem szeretnek,
hanem hogy neked nincs, akit szeress.
Egyik tökéletlen történet után a másik:
betelt poharak, kiborult bilik,
rétegesen összefolyt tartalmukban:
veszedelmes viszonyokban tapicskolunk,
s egy-egy ihletett, érzéki pillanatban
tisztára nyaljuk egymás öntudatát.
fú a szél
fél a szú
féleszű
Fotó: Costan M. Bernadett