B. Beatrix & D. Csaba



Az autszájder


Ül (a vershez ennyi kell?), és az ujjain

számolja a szótagokat...


Kúl. De az egyik adón, lám, egy kurva int,

a rossz meg a jó tagokat


pedig, piff-puff, máris válogatás nélkül

veri széjjel az alvilág


bugyrain az autszájder. Ő nem békül

meg a rendbontókkal. Zanyád!


Kikapcsol. Aztán még ül egy kis darabig

s nézi a sötét képernyőt.


Mintha látna valamit. De csak valakit

épp most ütöttek ki helyből,


ennyi. Elterül a pamlagon a nője

mellett & rágyújt & bámul


a szemközti falon menő képernyőre.

Minden világos most már. Úgy


hat