Dankuly Csaba
Szép és merész
Ha az ajtófélfának dőlsz,
miközben velem beszélsz
félvállról, szép és merész test
tartás az. Aminek van
aki bedől. Mért nem húzol oda
egy széket, vagy akármit,
ahogy szoktad, hogy
kényelmesen olvass
be nekem? Mert már semmire
se tartasz. De akkor mi ez
a potyaidegesség, mintha nem
tudnád, ki vagy
be? Ki vagy tényleg, mert mióta
ezzel a fellépéssel
ide belépve megleptél,
most látom először, hogy
VALAMI NEM MEGY NEKED könny
en. Ennedszerre se. Pedig
csak az arány más. És irány! Nem
vagyok én ki tudja milyen
jártas, de a helyedben
helyből így járnék
el: úgy mennék ki, ahogy be
jöttem
Tartás
A rám rótt köröket még nem róttam le. Az oktató
kioktat, hogy ha nem ütöm meg
a rekordot, verjem ki a
fejemből, hogy a startvonalra álljak.
Álom. Ám állom a szavam. Akárcsak a szitkait. A számlát dettó
az edzések után elfogyasztott töméntelen
töményért. Ki nem
állhatom. De még tartom
a számat. Ergo: a látszatot. Hogy mintha tartanám magam
vagy őt valamire. Na isten-isten! Még egy kör. Majd
még egy. S még. Még, még, még, még
mit nem! Már csak egy van hátra. Hogy isten
igazából kitörjek
Fotórontás: B. Ang.