Kiégés
eső, mi az utcán ültünk,
részegekkel, csillogtak a
harcidíszek arcán, haza
szaladtak a gazdagok, volt
égő csipkebokrunk, loptunk
gyógyszereket, zenét, szemét
úszott, csontok törtek, kezét
megkértem, oly szépen, herélt
kandúr voltam, ki gondolta,
visszanő az ázott sorsa...
Repülőre gondolt, horgolt
ejtőernyőt nekünk, gombolt
pelenkát rám, tudja, félek
néha, míg a homogének
őrei a borult térnek,
melyiknek padjain túllőtte magát
magára hagyatott, meztelen anyánk...
(Azt hitte tán mienk az ég
minden áramköre kiég.)
..............................................
Repülőre gondolok most,
arra is, hogy mi akik már
csillagokból vagyunk hagyunk
fénylő csíkot magunk után
zuhanáskor körülöttünk
kívánságok teljesülnek,
szél támad, eső és ünnep,
kimászunk a roncsainkból,
csontjaink egymásba nőnek,
enyém hozzád, tiédből lesz
nyelvem amit rájuk öltesz.
M. M.: The Misfits 1961
Valaminek ünnepe volt
Villanyégők robbantak és
Valahol vajtestek között
Szemedet ellopta a fény
Nem abban a menyországban
Amelyikbe igyekeztél
Száradnak a szervek szakadt
Szemedet ellopta a fény:
Csókok mögül könnyben térve
Haza
Olyan ünnepélyes
Ázottszempillájú-fényes
Autózúgó zenés eső
Zuhogó pocsolya-táncos
Drótkoszorús
Rózsaláncos
Befejezetlen forgatáson
Találkozunk
Túl a télen
Feledetlen
...
Feketében
[Fotó: Jackie Triste Social Club című sorozatából]