Balázs
Apjaslánya
Fáradt-csendes Ádvent napon, latykos-sáros, nem szűz havon, lázas-tetves Zsáfármát
Tibibácsi csendben üldögél s lazított kékszeszt szürcsölget, amig él.
Sötét-borult utcasarkon, kedves-bájos, nem szűz nagyon, házas nem lesz kamaszlány
Kentet szív, s csöndben nézi lába szárát, felszaladott harisnyáját, Abigél
Azértőlazóceánig
tetves gyilkos – így nevezik. nagydarab, álmos figura, mikor mosolyog, arcán furcsa árok.
szépen tud beszélni, azt mondják. miért öl? kérdezem tőle. azért, hogy eljusson az óceánig,
mondja mosolyogva, és a kis gödröcskék egészen elevenné varázsolják az egyébként lusta
arcát. nem láttam még a szent habjait, én sem meg a kölykeim se. elviszem őket. lássák a
világ csodáját. az óceánt. megteszek mindent. merészség, bús merészség… mondja…
azért öl…az óceánig.
Bú torok
mint
kinthagyott
éjtől nedves
(harmatcseppes)
titkon kedves
ős bútorok
nyikorognak
a hajnal szelében,
úgy nyőgi fel
a hamis tetű-szavakat
egy gennyes köhög-
ős, bú torok
a bajnak delében
Tánc
Mikor először táncoltunk,
én Szeben voltam,
te pedig egy fogas.
Sokadik tánc egy reggelen...
Te nyolcvan leszel,
én pedig egyfogas.
Tél
Egy tenyér nyár.
Egy tenyér ősz.
Egy tenyér tél.
Te nyertél.
Egy tenyér tavasz.
Nyár
Egy tenyér nyár.
Elérsz már?
Egy tenyér ősz.
Egy tenyér tél.
Egy tenyér tavasz.
Tavasz
Egy tenyér nyár.
Egy tenyér ősz.
Egy tenyér tél.
Egy tenyér tavasz.
A remény ravasz...
Ősz
Egy tenyér nyár.
Egy tenyér ősz.
Tudom. Kösz.
Egy tenyér tél.
Egy tenyér tavasz
[Fotó: Bartis Noémi Ellenszer – Tiszta c. albumából]