Ilarie Voronca



Ulysses



II

élesednek a hangok mint a tőrök

kibomlik a levegő az ugatás a kezekre fonódik

az árusok pedig felemelik az álom redőnyét

a villamosok tejesasszonyok autóbuszok behangolják

hangszereiket

fénylenek

a hangok birsalmák a reggeli kirakatokban

a bútorok megkeresik tegnap esti énjüket

a sarkokból a pincékből és raktárakból

felénk lopódzik tegnapi létezésünk

az ágyneműk s a hangok hámlanak ahogy a skarlátos beteg

te is megkeresed önmagad egy szomszéd vagy ki melletted aludt

ujjaid ismerik a körvonalakat megjegyeznek végigkövetnek

akár egy térképet a vonalak felismerik egymást összeölelkeznek

megnyugszanak helyükön vannak a combok belek

az arc megnyílik akár egy eltolt fal

ajkak ajkak mosolyognak le a cipőkre

és minden válltömésre

lassan előhúzod magad saját lényedből

mintha kútból húznád fel a napok árnyak iszapját

felismered magad megszorítod kezed visszatérsz az éjszakai hajóútról

és elindítod a tekinteted szavaid mint egy vasúti sínpárt

régi minden mint a bélyegek egy elküldetlen levélen

másként ugyanakként jöttél elő a mozdulatlanság alagútjából

a hiányéból

úgy simítasz végig húsodon szavaidon akár egy narancs héján

mennyi mennyi titok mosolyogsz bele a tükörbe

és lám a gyümölcsárusok árujukat dicsérik

a fény kifertőtleníti a plakátok sebeit

himnuszt komponálsz a CADUM szappanhoz

hogy anyaga nem támadja meg a tested szövetét

s hogy úgy siklik a bőrödön a hab ahogy más bőre

arcod friss vízbe meríted majd lerázod róla a cseppeket most vizes faág

vagy

egy emelettel feljebb kinyílik egy csap akár egy szemhéj

újra magad felé hajolsz az ég színes tányérját látod

elfelejtetted a ház számát és keringsz magad körül

becsengetsz kiabálsz hívod a tulajdonost hogy vajon önmagadban laksz-e

pánik pánik rémület

riadó és morzéjelek

a félelem a bokád köré tekeredik

emlékeid keresed és vállaid

mint amikor szandál után kotorászol

HOL LEHET

mi a szíved szélességi foka

stephane roll 35-ös szívet visel

hálóval próbálsz meg összefogni mindent

ami az éjszaka után még megmaradt belőled



Balázs Imre József fordítása


[Fotó: Jackie Triste Otthon című sorozatából]