Ilarie VoroncaUlysses
II
élesednek a hangok mint a tőrök
kibomlik a levegő az ugatás a kezekre fonódik
az árusok pedig felemelik az álom redőnyét
a villamosok tejesasszonyok autóbuszok behangolják
hangszereiket
fénylenek
a hangok birsalmák a reggeli kirakatokban
a bútorok megkeresik tegnap esti énjüket
a sarkokból a pincékből és raktárakból
felénk lopódzik tegnapi létezésünk
az ágyneműk s a hangok hámlanak ahogy a skarlátos beteg
te is megkeresed önmagad egy szomszéd vagy ki melletted aludt
ujjaid ismerik a körvonalakat megjegyeznek végigkövetnek
akár egy térképet a vonalak felismerik egymást összeölelkeznek
megnyugszanak helyükön vannak a combok belek
az arc megnyílik akár egy eltolt fal
ajkak ajkak mosolyognak le a cipőkre
és minden válltömésre
lassan előhúzod magad saját lényedből
mintha kútból húznád fel a napok árnyak iszapját
felismered magad megszorítod kezed visszatérsz az éjszakai hajóútról
és elindítod a tekinteted szavaid mint egy vasúti sínpárt
régi minden mint a bélyegek egy elküldetlen levélen
másként ugyanakként jöttél elő a mozdulatlanság alagútjából
a hiányéból
úgy simítasz végig húsodon szavaidon akár egy narancs héján
mennyi mennyi titok mosolyogsz bele a tükörbe
és lám a gyümölcsárusok árujukat dicsérik
a fény kifertőtleníti a plakátok sebeit
himnuszt komponálsz a CADUM szappanhoz
hogy anyaga nem támadja meg a tested szövetét
s hogy úgy siklik a bőrödön a hab ahogy más bőre
arcod friss vízbe meríted majd lerázod róla a cseppeket most vizes faág
vagy
egy emelettel feljebb kinyílik egy csap akár egy szemhéj
újra magad felé hajolsz az ég színes tányérját látod
elfelejtetted a ház számát és keringsz magad körül
becsengetsz kiabálsz hívod a tulajdonost hogy vajon önmagadban laksz-e
pánik pánik rémület
riadó és morzéjelek
a félelem a bokád köré tekeredik
emlékeid keresed és vállaid
mint amikor szandál után kotorászol
HOL LEHET
mi a szíved szélességi foka
stephane roll 35-ös szívet visel
hálóval próbálsz meg összefogni mindent
ami az éjszaka után még megmaradt belőled
Balázs Imre József fordítása
