Bertók Beatrix
FILMÍZELÍTŐ
A legbársonyosabb tenyéré a pálma
(puzzle)
A palm az angolban tenyeret jelent. De jelent pálmát is. A magyar nyelv nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy egyetlen szóval ragadja meg e két dolgot...
Nem szeretek történeteket mesélni. Főként az nem megy nekem, ha valaki arra kér, hogy elmondjam valamely film sztoriját, na meg ha arra vagyok ítélve-utalva, hogy egy kritikában a simább érthetőség kedvéért bejárjam a mesélés kényszerpályáját. A válaszom ilyen esetekben pofonegyszerű: lécci, nézd meg a filmet!, illetve természetesen nem írom meg a kritikát. Ezért nem írtam én a mai napig effélét?
Irina Palm kezdetben nem Irina Palm. I. P. nem létezik, és amikor létezni kezd, sőt amikor már javában létezik, valójában akkor sem létezik. Csak egy bizonyos kör számára. Számukra is csak a tenyere. De még az se igazán. Mindenesetre ordítva élveznek el tőle. Fogása kifogástalan, érintése bársonyos, ritmusa őrjítően izgató, kurva szexi nő ülhet a fal másik oldalán, gondolják a kuncsaftok, de mit se számít, a lényeg az, hogy senki más a klubban és a klubon kívül nem képes úgy kiverni nekik, mint ő. Csak bízd magad angyali kezére. De előbb perkáld le az összeget, majd azután dugd be a farkad a lyukon. Ja, és fogózz meg keményen a biztonsági rúdban. A mennyország vár rád odaát!
Irina Palm egy brand. Csodásan jövedelmez. És mert övé a legjobban dolgozó tenyér, övé a legnagyobb bevétel. Mindenkit leköröz, mert 
mindenkit le akar körözni, mert muszáj mindenkit leköröznie... Szóval ezen minden érintett príma jól keres. Leszámítva persze a magát naprakésznek és verhetetlennek képzelő konkurenciát, valamint a pénzbeli hasznon túl őt magát...
Egy akármilyen nevű vidéki özvegy háziasszony, akinek a kisunokája mielőbbi orvosi kezelés híján alighanem halálra van ítélve, munkát keres Londonban. Mindenhol elutasítják azzal az indokkal, hogy már túl öreg bármiféle komolyan veendő munkához. Vagyis értse jól: e mai világhoz. Ahhoz, hogy ne légy öreg e mai világhoz, azaz valamiképp a felszínen bírj maradni, ha meg nem is fiatalodhatsz, mindenképp tudnod kell idomulni a fennálló rendhez. De a családjáért aggódó özvegyet korántsem ez tartja kétségben, hanem az unokája vészesen romló egészségi állapota, akit csak „külföldön” tudnak komoly anyagi áldozat árán megmenteni. Ezért hagyja magát elvesztődni-elveszni. Mi több, elbukni. Azok szemében ugyanis, akik nem térnek le a biztonságosan bejárható-bejáratott utakról, amíg nem muszáj nekik, vagy fenntarthatják a látszatát annak, hogy nem muszáj, de legalábbis ráér elveszíteniük a fejüket vagy magukat, Irina Palm botránykő...
Egy kétes tevékenységet űző lebujban munkát vállalni egyet jelent a bujkálással és annak mindenféle vonzatával. Ám nincs mód a rejtőzködésre, mert amit suttogva mondanak, azt a házak tetején fogják hirdetni, és amit titokban tesznek, az sokkal inkább előbb, mint utóbb napvilágra kerül!
És milyen csendesen, visszafogottan merész, bár, valljuk be, az érzelgősséget vagy az ellaposodást néhol veszélyesen megkísértő jelenetekben jön át mindez. Mintha az lenne mondva: Nincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért!
A film elején átsiklottam a szereposztás fölött. A végén, meg sem várva a stáblistát, visszapörgettem, és rendesen ledöbbentem. Ez a rendkívül rokonszenves, bátor néni, aki még keményszívű, minden hájjal megkent munkaadóját is leveszi a lábáról (s nem csupán vagy elsősorban a tenyerével), Marianne Faithfull?! Hát igen, ez a lánykorában az alvilági életben jócskán megmártózott „néni” nélkül talán másmilyen hatást váltana ki a film – töprengek hülyén. Vajon milyet, ha valami már így is – amikor azzal a tudattal néztem végig, hogy egy, a történetbeli figurának tökéletesen megfelelő noname játssza a főszerepet – arra késztetett, hogy újranézzem?
