Fülöp András
De te fabula narratur
Hajnaltájban
káposztafalevél.
Csíkok
ingadoznak bátran a nyakunkban,
Térülünk-fordulunk,
Melyik az
igazán jó oldalunk?
Zaccos itt
e itt, s így élvezem!
De másikon
sugár vagyok, édes napsugár,
De emez
pedig erőltetett!
Kérdem:
milyen tőről fakad a nemes tett?
Mit
kíváncsi?! – kérdi bártan.
Hát, csak
az önt megkívántam.
Szoknya lóg
ki a zsákból,
Aranyalmát
takar a fátyol,
Én vagyok a
hangdiktátor!
Tudni véli
mit szeretnék.
Adjon
Isten, jó szerencsét!
Szívem
mosoly, arcom nedves,
Mint
borcinege, olyan selymes.
Három
isten, három óra,
Könyvek
polcon, a nap is hátul,
Elöl a
hold, fehérben úszik a köd,
ízszitálásban
kék esernyődön.
Bukik a
mértan,
Hajnali
fátyol beszínezi a sarkot hátul.
Mozog a víz
hátam által,
Ezzel a
fura éji tánccal.
Teringettét,
mit csinálok,
Három
kígyót borotválok!
Szürke
moccan sötétségből,
Szerénység
lejő a mennyből.
Durva, obszcén, bántó szó
Szerelmesnek lenni,
hű de nagyon jó.
De én nem vagyok,
ez is nagyon jó.
Sétálgatni kézen
fogva, hű de nagyon jó.
De nem fogja senki
a kezem, ez is nagyon jó.
Átbeszélni egy
éjszakát, hű de nagyon jó.
De egyedül lenni
egy éjszakán át, az is nagyon jó.
Barátnőddel
szeretkezni, hű de nagyon jó.
De, ha nincs
barátnőd, és úgy szeretkezel, az is nagyon jó.
Együtt felvenni egy
hitelt, hű de nagyon jó.
De még egyedül is
hitelképes vagyok, ez is nagyon jó.
Eltemetni a
másikat, hű de nagyon rossz.
Utána az ember
egyedül lesz, az meg nagyon szar.
Apropó! Egy
porszívó. Hű, az tényleg nagyon jó!
Van egy álmom,
elmondjam? Az, hogy a cégnél felmondtam.
Azt mondták, jól
van, menjél. Ezentúl máshol kereskedjél!
Alvilágének
Totál káosz az
élet,
totál káosz a
halál,
totál káosz minden,
benne lenni brutál.
A csend és a béke,
mindig itt volt
velem,
és ez annyira
valami,
hogy nem is tudom,
mi ez.
Lehajtott fejjel
esni,
mindent kipróbálni,
ha nem tudom elérni,
nem fogom elérni.
ha nem tudom elérni,
nem fogom elérni.
És ez nekem
tetszik,
és ez nekem így jó,
mert ez meg van írva,
most írom le éppen.
és ez nekem így jó,
mert ez meg van írva,
most írom le éppen.
Kedves drága élet,
úgy szeretlek
téged,
hogy még a halálba is
hogy még a halálba is
elkövetnélek.
Sok az, ami itt
van,
kevés (sok) az, ami
ott van,
és ez itt már
nincsen,
mert leginkább ott van.
mert leginkább ott van.
Ha elindulok innen,
megérkezem oda,
ahol az ott van,
leginkább itt van.
megérkezem oda,
ahol az ott van,
leginkább itt van.
Én ha oda megyek,
lehet, hogy ide értem,
nem mondanám nyíltan,
hogy teljesen értem.
lehet, hogy ide értem,
nem mondanám nyíltan,
hogy teljesen értem.
Hova mennek ők ott,
hova megyek én itt
meddig lesznek ők ott,
meddig leszek én itt.
hova megyek én itt
meddig lesznek ők ott,
meddig leszek én itt.
Mi van, ha most
éppen
arrébb lépek eggyel,
és megvárom, hogy vissza
érek a testemmel.
arrébb lépek eggyel,
és megvárom, hogy vissza
érek a testemmel.
Furcsák ezek a
szavak,
furcsa vagyok én is,
furcsa ez az egész,
de leginkább mégis.
furcsa vagyok én is,
furcsa ez az egész,
de leginkább mégis.
Kardiogram: Dr. Spitz