k.kabai lóránt

hideg

és van, hogy nem tudok elaludni a saját hangomtól; éjjel

félálom doktornő kérdez, válaszolok, s mikor tudatosul, hogy

pusztán az agyam teszi föl a kérdéseit, nemcsak a doktornő

tűnik el, hanem a dilemmái is („mérgem, mérgem, kedves

férgem, ki a legszebb a vidéken?”) — hagyjam csak a fagyos

szavakat másra.

egész jól elvagyunk

„felejteni tilos” — mondja a hátsó utas. „apád faszát — vágom

rá —, felejteni lehetetlen, holott muszáj.” „anyád picsáját” —

pattan föl, de leültetem: „ha valamit tényleg el akarsz felejteni,

úgyis megjelölöd, nevén nevezed, és ezzel máris helyet adtál

neki az emlékezetedben — úgy tetszik, nem tűnik el semmi

sem, holott felejteni muszáj lenne, különben…” „különben

rábasztál, kis barátom. nem is létezem, még amikor beszélek,

akkor sem — riogat a túl könnyen tovatűnő részleteivel —,

jelenlétem pusztán könnyen múló, bár irgalmatlan illúzió. írd

meg, és el is felejted.”

fogpiszkáló

hazátlan bitangnak még csak kuss sem lehet a neve.

küszöb

és amikor nem tudok elaludni a saját hangomtól, előfordul,

ahogy mint a hústűket, melyeket általában csak

süteményszurkálásra vagy kiszámítottabb, rigorózus esetekben

húsok összetűzésére használnak, akkurátusan a kézfejembe,

majd a körömágyba, végül pedig a köröm alatti puha, lüktető

húsba szúrom, zsibbad a jobbom, hadd érezzem, fájjon

egészen, és aztán tűnjön el, elképzelek, csak úgy, ezt meg azt.

savószín égbolt

mondatkezdő nagybetű, talán az ösztönöm nem látszat csupán,

alany, állítmány, ha az emberek repülni tudnának, egyeztetés,

csipetnyi bővítményezés, már nem is akarnának olvasni,

nyílegyenes grammatika, áttetsző szemantika, az „én” pusztán

egy szintaktikai jelölőeszköz, üres retorikai játék, vessző,

amennyi dukál, pontosvessző, csak ha muszáj, kezelhető nagy

levegő, és végül mondatzáró pont, sőt felkiáltójel; magának-

való-lét. de hátha mégsem úgy volna.

Kép: a szerző rajza

k.kabai lóránt

munkacím: ÉletHasználatiUtasítás
(részletek)

(10)
És a bosszú. Legyen hirtelen és gyors, vagy legyen alaposan kitervelt és fokozatosan kibontakozó; legyen rövid vagy hosszú, tudod, hogy nem a világot változtatod meg, csak épp teszel valamit, s világod máris kerekebb vagy teljesebb lett – ha más nem, az idő elhozza ezt. S bár való igaz, a bosszú hidegen tálalva a legédesebb, ne higgy azoknak, akik szerint megsavanyodik, hiszen a bosszú nem a tehetetlenséged mutatja, hogyan is lehetnél gyenge vagy cselekvőképtelen, amikor épp bosszút állsz? A szemet szemért nem megvakítja a világot, hanem éppen hogy felnyitja a szemeket, mert nem hagyhatod viszonzás nélkül mások tetteit – a Hold szenvtelen, néma tanúja a bosszú megejtő pillanatainak –; már miért is kellene önmagad legyőznöd, amikor a megtorlás éltet téged, a bosszú az egyetlen valódi örömöd? A bosszú maga a tisztás; kilépés az erdőből, ahol túl hamar eltévednél. Könnyű elfelejteni, hát felejtsd is el gyorsan, honnan jöttél.

(11)
Ne gondolkozz a gyűlöleten, csak tedd; okát keresned felesleges időtöltés, ha már megvan, él és aktív is, hasztalan az eredetvizsgálat, és a legnagyobb hiba lenne belegondolva esetleg revideálnod álláspontod – hiszen gyűlöleted a leghűségesebb kísérőd, éned árnyéka, hát taroljon le az undor, gyűlölj masszívan, üss és vess be mindent; nincs alku, legyen boldogtalan nyomorult, lehetetlenítsd el egészen azt, akire támaszkodik gyűlöleted, facsard ki és daráld le; éld fel.

(12)
Arra ügyelj, hogy soha ne derüljön ki, kinek játszol, ne válaszolj, ha megkérdezik, kinek adod magad, beszélj csak fesztelenül és magabiztosan mellé, még csak sejteni se lehessen, kié a játéktér, melyet belakni próbálsz, stratégiád, mellyel e harcteret tetszetős szerénykedéssel kéretve, megejtően mórikálva magad leigázod, legyen megtámadhatatlan, ne mutatkozzon meg soha, kinek skálázol és áriázol lelkesen és hálásan, ki az ámulatba ejtendő célszemély; sose legyen fals a játék, mesterkélt az alakítás, unalmas a dal semmilyen perspektívából, legyen produkciód hibátlan.

(13)
A vers nem valóság, miként az álom sem – undorra méltó, aki mást állít.

Képek: a szerző rajzai (filctoll, papír)