k.kabai lóránt
munkacím: ÉletHasználatiUtasítás
(részletek)
(10)
És a bosszú. Legyen hirtelen és gyors, vagy legyen alaposan kitervelt és fokozatosan kibontakozó; legyen rövid vagy hosszú, tudod, hogy nem a világot változtatod meg, csak épp teszel valamit, s világod máris kerekebb vagy teljesebb lett – ha más nem, az idő elhozza ezt. S bár való igaz, a bosszú hidegen tálalva a legédesebb, ne higgy azoknak, akik szerint megsavanyodik, hiszen a bosszú nem a tehetetlenséged mutatja, hogyan is lehetnél gyenge vagy cselekvőképtelen, amikor épp bosszút állsz? A szemet szemért nem megvakítja a világot, hanem éppen hogy felnyitja a szemeket, mert nem hagyhatod viszonzás nélkül mások tetteit – a Hold szenvtelen, néma tanúja a bosszú megejtő pillanatainak –; már miért is kellene önmagad legyőznöd, amikor a megtorlás éltet téged, a bosszú az egyetlen valódi örömöd? A bosszú maga a tisztás; kilépés az erdőből, ahol túl hamar eltévednél. Könnyű elfelejteni, hát felejtsd is el gyorsan, honnan jöttél.
(11)
Ne gondolkozz a gyűlöleten, csak tedd; okát keresned felesleges időtöltés, ha már megvan, él és aktív is, hasztalan az eredetvizsgálat, és a legnagyobb hiba lenne belegondolva esetleg revideálnod álláspontod – hiszen gyűlöleted a leghűségesebb kísérőd, éned árnyéka, hát taroljon le az undor, gyűlölj masszívan, üss és vess be mindent; nincs alku, legyen boldogtalan nyomorult, lehetetlenítsd el egészen azt, akire támaszkodik gyűlöleted, facsard ki és daráld le; éld fel.
(12)
Arra ügyelj, hogy soha ne derüljön ki, kinek játszol, ne válaszolj, ha megkérdezik, kinek adod magad, beszélj csak fesztelenül és magabiztosan mellé, még csak sejteni se lehessen, kié a játéktér, melyet belakni próbálsz, stratégiád, mellyel e harcteret tetszetős szerénykedéssel kéretve, megejtően mórikálva magad leigázod, legyen megtámadhatatlan, ne mutatkozzon meg soha, kinek skálázol és áriázol lelkesen és hálásan, ki az ámulatba ejtendő célszemély; sose legyen fals a játék, mesterkélt az alakítás, unalmas a dal semmilyen perspektívából, legyen produkciód hibátlan.
(13)
A vers nem valóság, miként az álom sem – undorra méltó, aki mást állít.
Képek: a szerző rajzai (filctoll, papír)