4 büszkeség és
balítélet (jobbegyenes?)
(a dolce vita című piszokzatból)
LESkelődik. má’ megin’. nem sül le
képéről a bőr. egyszer csak rátámaszkodhat
jobban, mert megreccsen, de hál’ istennek nem
szakad be az ajtó. még. legfeljebb behorpad.
ezért megkapja még a magáét. egyszer.
most kinek jutna eszébe komolyan
ilyesmi, amikor az illatos habfürdő önmagáért
beszél, s már ki se dugom a lábam,
mert csak félig kell, és félő, hogy e nesz
és pill alatt rámzúdul kintről á lá crash
...a lavina. úgyhogy pssszt! egyelőre
semmi vivere pericolosamente. majd
ha megadom rá a jelt... majd’ kiment
a fejemből: újságom is van – képes!
nyálazgatom. de nincs benne semmi
jelképes
ELég, mondta, és magára kapta a
dolgait, mint aki menni készül.
(mielőtt kikészül? hisz eszében sem volt,
jól ismerem.) én a körmeimet reszeltem
törökülésben az ágyon, törölköző-
turbánnal a fejemen. nem néztem fel
rá. (nézetem szerint az csak ront
a helyzeten.) még tett egy tökéletlen
próbálkozást: másra terelte a
szót. mint mikor falnak mész, és nehogy
mégjobban szétkend a mészt, kerülsz
egyet, mindegy mekkorát!... hagytam,
kerüljön, nem kerültem elébe. akkor
akartam csak (szokás szerint), amikor
áttérek az ujjaimra. nem mintha venném
a lapot. pedig megjósolhattam volna:
elblattoltam. addigra, huss, eltűnt. azóta is
kerül... azóta se kerül más...
MINDE
nem kizárt, hogy bezártam
magam a „magam kisvilágába”,
és úgy teszek, mintha mindenem
meglenne (és ha megvan?) – s
ezzel aztán el van intézve
minden (és ha el van?)
mindenem, te vagy mindenem,
hogyne lenne meg mindenem?
mindenem, te vagy mindenem,
hogyne lenne meg mindenem?
mindenem, ha te vagy mindenem,
hogy ne lenne meg mindenem?!
mindennap ezt kérdem (magamtól,
nem segít be senki), és ez már
tényleg úgy hat, mintha zárt
rendszer lenne – mintha egyenesen
a zo [1]-n lennék. vagy – hát nem
szép? – egy dalt dúdolnék. szó mi
szó, minden oké, ne félj!
úgy értem, ne félts(d magad)!
KEDVES TOM
nem csak itt vagy
ott, ekkor v. akkor, én mindig
mindenhol piszkálódós kedvemben
vagyok. olyannyira, hogy már-már
néha az élvezettől szinte
magam alá piszkítok.
ronda egy dolog, tom.
van persze nekem is
egy piszokzatom, ott is
elintézhetném – ha akarnám! –
a dolgom. megközelítőleg...
legyen tanú rá e pár
tiszta sor, sir!... na pá!