Józsa Zsolt Levente



Önmagában művészet



Amint A meghajlás művészetének alcíme is utal rá, A Korunk fiatal szerzőinek antológiája a folyóirat 2006 januárjában indult Generátor rovatában már közölt írásokból született. Mivel a rovat szerves része a 3 kérdés–3 válasz kérdés-feleletsor – ami személyközelibb élményt kínál az olvasónak az olvasott(ak)ról –, a kötet (és egyben a rovat) szerkesztője jónak vélte ezek „csatolását”.

Abban az olvasóban, akinek alkalma volt a „kötetben forgó” szövegek egy részét kötetbefoglalásukat megelőzően is olvasni, először is felmerülhet a kérdés, hogy „mi van
ezzel a sorrenddel?” Tudni kell, a szerzők a fent említett rovatban történt közlés sorrendjének megfelelően sorakoznak az antológiában. A szövegek formáját, a különböző hangokat és a kontextust illető analógia-hiány gyanúja (márpedig egy kötet egységességére tekintettel ez nem föltétlenül pozitív észrevétel) kijátszható, ismerve a „besorolás” körülményeit. Gyanítom, nem (csak) erre a hajlékonyságra kell gondolnunk, amikor az antológia címével találkozunk, hanem valami másra (is).

Íme, az olvasó második kérdése ez lehet: „miért
ez a cím?” [Az írások összességére való tekintettel, lehetett volna Beszélő falak vagy mnt, vagy (ha mindenk)éppen Kijátszás is.] Egyáltalán található-e valami egyéb a címadás mögött, mint a „kimerített” szerző látható felfele ívelése az irodalomban? Bármilyen választ is tolnánk előtérbe, nem volna könnyű feladat a cím árnyékában értelmezni a szerzők szövegeit, és önmagában a kötetet sem. (Talán nem is releváns az ilyenszerű megközelítés.) Összehasonlító támpontokat, avagy szétforgácsoló különbségeket viszont fölösleges volna kiemelni, ugyanis a szerzők többsége pályafutása elején van, még saját hangját keresi...

Ez a tényállás eltávolít annak a kérdésnek a megválaszolásától: „mi
az, ami alapján szelektált Balázs Imre József a Generátor összes szerzője közül?” Feltehetően meghatározóak voltak a kötet szerzőit többnyire egy miliőbe tömörítő irodalmi körök (Károlykör), honlapok (A Másnapos Oldal) és a Korunk Akadémia kreatív írás műhelye. Mindhárom közeg lehetővé tette egymás írásait megismer(tet)ni, róluk beszélgetni, és (nagyjából) együtt egy színpadra lépni – majd meghajolni. Ez önmagában (szinte?) művészet.


+ 3 kérdés és 3 válasz

Józsa Zsolt Levente: Az említett rovat miért kapta a Generátor nevet, és milyen célkitűzései vannak?

Balázs Imre József: Sokszor gondolkodtam azon, milyen lenne a mai, nagyvárosi életkörülményeink között, ha egyszer több napig nem volna villany. Azt hiszem, nagyon radikálisan átgondoltatná velünk a dolgokat. Maradjunk abban azért, hogy jó, ha működik az áram. Hát ezért Generátor. A rovat abban különbözik a hasonló, fiatalok számára nyitott publikációs terektől, hogy nem csak szövegeket, hanem életrajzi-bibliográfiai adatokat és egy 3 kérdésből, 3 válaszból álló miniinterjút is tartalmaz. Olyat, mint ez. Igyekszik tehát kontextust is teremteni a fiatal szerzők munkái köré, így több kiderül róluk.

Józsa Zsolt Levente: A közeljövőben kiknek a neveire számíthatunk a Generátorban?

Balázs Imre József: Az egyik fontos szempont az, hogy még ne legyen kötete az illető szerzőnek. A másik az, hogy érezhető legyen rajta a hosszútávfutók néhány tulajdonsága: a türelem, a motiváltság például. Nem azokat a szerzőket szeretném közölni, akik végre megírták az első jó szövegüket, hanem szeretném kiválasztani a szerzők sok jó szövege közül a legjobbakat. Voltak, akiktől már kértem anyagot a rovatba, egyelőre ők maguk óvakodtak adni arra hivatkozva, hogy még nem érzik elég erősnek őket. Ezt jó jelnek gondolom, de a neveket épp ezért nem árulom el.

Józsa Zsolt Levente: Az új alternatívák keresése minden fiatal generációra jellemző. Mit gondolsz, az antológiában közölt szerzők milyen irányba fognak elmozdulni, ha már a „korábbi skatulyákban” nincsen hely?

Balázs Imre József: Létrehozzák azokat a skatulyákat, amelyekben ők érzik jól magukat. Nem azért nem férnek el a korábbi skatulyákban, mert ott már egyáltalán nincs hely, hanem azért, mert azok olyanok lennének számukra, mint egy Prokrusztész-ágy. Magyarán: azt, ami az ő munkáikban fontos, nem lehetne leírni a korábbi szempontok szerint. Nagyon izgalmas interakciók alakulnak (más-másképpen természetesen) az antológia szerzőinek szövegei és a közvetlen környezet között: a lakótelepi tájak, a városi legendák, a filmes technikák beléptetésére gondolok például. Ebben a dologban én nagy lehetőségeket látok, de nyilván nem ez az egyetlen módja annak, hogy izgalmas szövegek jöjjenek létre.



-------------------------
(
A meghajlás művészete. Szerk.: Balázs Imre József. Kom-Press Kiadó, Kolozsvár, 2008. A kötet szerzői: Bálint Tamás, Bekő Jutka Tünde, Fülöp Orsolya, Horváth Előd Benjámin, Kósa Boróka, Láng Orsolya, László Szabolcs, Papp-Zakor Ilka, Szalma Réka, Váradi Nagy Pál, Visky Zsolt)