![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg20Vh-gvHRJ6kAz8jVf8mLyIE-STOlBdbYGwLALE7bu0J8h8nSljjOPhIPoBADBNcWBlaPFTrv-j49z3JXsj2mLFey7s5rk1K-c6XpXfQcisb5bAFclu59T5W9BHDbP117sxxd5JXItoVE/s200/raquelmeller.jpg)
(1903–1946)
Ulysses
I
himnuszom hozzád zeng középszer
évszázada
nem vadászunk már szürke medvére amerika hegyei közt
karjaink már nem véreznek vad erdőségek ösvényein
megoperáljuk álmainkat mint a vakbelet
önként zárjuk be magunk a penészes irodákba
reggel a gépírónők megölelik vőlegényüket
és este látják újra őket
szalmazsákokon szeretkeznek majd
de addig is a levegőben csókolóznak lelkeink
eget építünk a háztetők fölé mintha testnyúlványt növesztenénk
a főutakon szirénák és autóbuszok
kísérik a drótnélkülin közvetített koncertet
ez a biztosítótársaságok és a fényreklámok százada
és az az óra amikor az angolok raquel mellert tapsolják
elutasítanak minden ibolyacsokrot
és fényeket dobnak a vízeséseknek
fogcsikorgatva figyelnek a nagy napilapok
s íme: fehérneműt váltanak a falak
amint megérkeznek a plakátragasztók
(Az Ulise című poéma első része, Balázs Imre József fordítása)