Ilarie Voronca

(1903–1946)



Ulysses


I

himnuszom hozzád zeng középszer

évszázada

nem vadászunk már szürke medvére amerika hegyei közt

karjaink már nem véreznek vad erdőségek ösvényein

megoperáljuk álmainkat mint a vakbelet

önként zárjuk be magunk a penészes irodákba

reggel a gépírónők megölelik vőlegényüket

és este látják újra őket

szalmazsákokon szeretkeznek majd

de addig is a levegőben csókolóznak lelkeink

eget építünk a háztetők fölé mintha testnyúlványt növesztenénk

a főutakon szirénák és autóbuszok

kísérik a drótnélkülin közvetített koncertet

ez a biztosítótársaságok és a fényreklámok százada

és az az óra amikor az angolok raquel mellert tapsolják

elutasítanak minden ibolyacsokrot

és fényeket dobnak a vízeséseknek

fogcsikorgatva figyelnek a nagy napilapok

s íme: fehérneműt váltanak a falak

amint megérkeznek a plakátragasztók


(Az Ulise című poéma első része, Balázs Imre József fordítása)