Bogdan T



Buddha Bar

1.
A sötétbe? Igen. Csend van. A magyarok általában a szeparéba jönnek. Sakkoznak. Nem szeretik a zenét, és a lányok mennek sörért. Mindig megállnak. Nagy melleik vannak, és megsimogatják a hajam. Kedvelik a fürtöket. Várnak, majd irigyen meghúzzák a sört. Ordítoznak. Az ablak nem nyílik. Hiába húzod el a függönyt. A füstölőben lévő hintaágyon berúgsz és el vagy veszve.

2.
Sosem kaptam verést a vonaton. Kár, hogy Moldvában élsz. Semmi esélyed. Összerogysz, és megrugdosnak. Nem lopnak el tőled semmit. Rád hugyoznak. Csak röhögni akarnak.
Nem rejtőzhetsz el. Ha nem akarsz sakkozni, becsmérelnek. Nem érted, de azt mondja, vágódsz a csajánál. A menedékházra gondolok. Tavaly nyáron nekiláttam kertészkedni. Mindenfélét ültettem: hagymát, paradicsomot, uborkát, sőt kínai fokhagymát is. A tökök a szomszéd kert virágai közt indáztak. Közel a római erőd. Napnyugtakor az ég vörös, és süvít a szél. Egy helyiség mindössze. A padláson hatalmas darázsfészkek vannak, de nem kell félned. Az ágy mellett egy nagy bőrfotel áll. Légy nyugodt. A barátnőm szereti kint, látszik a Hasadék, és lágy a fű. A szomszédnak fajkutyái vannak. Részt szokott venni a kutyaolimpián, és kizárólag nyúlhússal eteti őket. Nem lophatsz el semmit, de sokkal jobb, mint itt. Beülhetünk egy taxiba. Reggelig maradunk.

3.
Lusta vagyok. Legjobban a bárokat szeretem. Otthon alszom. Elnyújtózom, ahol tudok. Eleinte nevetek, és már nem látok jól. A macskaszőr csak. Keveset cigizek, és fáj a fejem. Tüsszentek. Amikor kinyitom az ablakot, a papagáj röpködni kezd, és nekicsapódik a falaknak. Felszedem a földről, beteszem a kalitkába. Aztán kezdődik, még ha megengedem is a csapot.

4.
Láb nélkül maradsz. A nők nem várnak rád soha. Lassan, lassan. Fény és bozót. A kutya ugat, de nem látszik jól a portól. Beugrunk a taxiba. Az üvegeket visszahozzuk holnap. Szép időnk lesz. Jól jönne most egy rostély. Nincs épp olyan messze. Igen. Összeverekedtünk egy trikó miatt. Gyengébb volt nálam, de jól gitározik. Holnap ő is kijön. Hollandiában volt. Ügyelj az üvegekre. Inkább dobd ki őket az ablakon. Ki nem állhatom a pitypangot. Hamarosan egészen elbolyhosodik.

5.
Az öregasszonyok. Odajönnek az asztalodhoz, és sírnak. Megfogják a vállad. Azt akarják, hogy a szemükbe nézz. Hogy meghallgasd a történetüket. Meghívhatod őket egy italra. Fiatal vagy, és kajaszag terjeng. Ha nem is tesznek olyan zenét, amilyet te akarsz, a magyarok nem járnak ide. Égek. Megtörténhet, hogy belázasodom. Mást kellene innom. Zzzzzz... Amikor kicsi voltam, tudtam olaszul. Néztem a rajzfilmeket. Beszélhetnék a tulajjal. Milánóból való. Mogyorót és sós süteményt hoz. A kanapé mögé hajítja a ruhákat. Magasabb és cingárabb vagy. Örülök, hogy már nem dolgozol. Mehetsz a konditerembe. Izmok és nyaktörő szaltók. Szétvered őket. Hiába képezzük ki a katonákat Afganisztánra. Verik a a farkukat ott. Egymást puffantják le dölyfből. Inkább a parkokba küldjük őket. Pfff. Aki megérdemli, hogy meghaljon, az már nem kell mondjon semmit. Máris éhes vagyok. A mogyoró elfogyott, a sütemény meg avas.

6.
Nem tudlak megérteni benneteket. Olyan nehéz túljutni a stádiumon, rosszul öltözött vagy, és 5 pasi száll rád. Piros a szemed, vagy zöld? Már nem ízlik neked a sör. Csendesen ülsz, és várod a halált. Amikor zuhanyozol, nyisd ki a szemed. A buborékok nem jönnek ki a fenekeden.
Nem kértél cigit. Kérlek szépen. Itt vagy. Kész. Egy asztalnál ülünk és iszunk. Nem verekszünk össze. Általában már nem vigyázok. Elmehetnénk a rockotékába. A legjobb az, ha odamész és besétálsz. Nem vesznek észre. De te nyugis vagy. Hmmm. Ez egy kicsit húzósabb. Nem hasonlítgatok, de nem érdekel a többség. Adott esetben a férfi tekintélyt parancsol. A közösség rombol. Nevében a valósat áldozzák fel. A nőknek be van kötve a szemük, noha hosszú kezeik vannak. Csupán együtt sikerül valamit elérniük. Az elméjük csuszamlós, ha nem érvényesülhet, az érzékenységre tesz fel mindent. Drágám, sötétben élsz. Nem tudlak látni, ha nem sírsz. Befogom a füleimet.
Nem értem, mért tiszteled őket. Én kínlódom. A buszon nekinyomják a feneküket a válladnak. Sóhajtoznak. Légy szíves, fogd meg a táskám, rosszul leszel a parfümtől. Legjobb esetben odaadják a telefonszámukat. Halló

7.
Ceaușescu idejében zsúfolva volt. Az emberek összetapadva ültek. Nem tudtak szétválni. Várakoztak.
Júliusban, amikor anyám hazatérőben volt a munkából – fülledtség. A huzalok a villanyoszlopon vibráltak. Felszállt a buszra. A férfiak egymás vállára hajolva aludtak. A szívük tájékán sötét nyálgiliszta éktelenkedett. Mások lökdösődtek, hogy  megfogdossák a fenekét. Senki nem gondolt arra, hogy hellyel kínálja, pedig már pocakja volt. Perzselődtem. Csendesen rugdalóztam a lábacskáimmal. Elfogta a hányinger, de visszanyelte. Amikor már öklendezett, egy építőtelepi munkás vállára köpött. A férfi lehordta és megütötte. Amikor ezt meghallottam, nem bírtam elhinni. Olaszországba költözött, de még ma is sír, amikor meglát a webkamerán. Emlékezik rám.

8.
Egy öregember megy egy megállót, kettőt. Lopja a napot. Nincs értelme felállnod. Az egyetemisták rendszerint a peremre húzódnak. Középen máris rossz szag. Hova menj? Ha nagy a tömeg, az ajtóban állnak, és nem hagynak leszállni. Elveszítheted a melód, elpuskázod a vizsgát. A következő megállónál esik az eső. Rohansz és összefröcskölöd magad. A szüntelen harc nap mint nap. Bírságok, seggberúgások, flegma, verebek, éhség. Közted és a másik közt felfordulás. Senki nem fog nyerni.

9.
Böffentek. Tudom, milyen csillagjegy. Minden szempontból. Nagyon jó. Örülök, hogy ismerem. Ez kell nekem. Nézem a lányt és sörözök. Kéthetente ide járok. Mindenesetre jobb volt a liciben. Hosszú hajam volt, és járt utánam... Éjszaka erre gondolok. Nyitva hagyom az ajtót, és nem takarózom be.

10.
A főnök olasz, de török budijuk van. A mosdó ott van, ahol nyitva hagytam az ajtót. A sarokban. A nőknek viszont a bárpulthoz kell menniük elkérni a kulcsot. Ez a szokás itt. A sörhöz olajbogyót adnak. Prrrr! Zászlócskák vannak a hajadban. Én is elmennék Ausztráliába. Messze van. Holnap megadom a pénzed. Nem késő. A nőknek könnyebb. Adósok maradhatnak.
Igen. Szeretnek dominálni. Fölül vannak és tapsikolnak. Repesnek az örömtől. Harapdálják a mellbimbódat, csavargatják, és a lyukadba akarják dugni az ujjukat. Mindig felizgatnak. Egy kövér nő hanyatt dől, és széttárja a lábait. Nem képes többre. Ha sikerrel jársz, meghúzza a füled. Élvezi. Hallani fogsz akkor mindent.


D. Cs. fordítása (D. L. & V. Á. korrekcióival)


Kép: márton szilárd l.


Kovács Bea



Román dolgok

Megkérdezted, hogy mik a román dolgok, miről beszél egy román, mert a versedben szeretnél átírni egy sort, és valami autentikus kellene. Én most épp Kolozsváron élek, ez már bizonyos standardok szerint románia, bocsánat, Románia, véletlenül írtam kisbetűvel, de most már így hagyom. Valami nagyon autentikus román dologra szerettem volna gondolni, amire te, aki most épp Budapesten élsz, azt mondod majd, hogy na, ez tök román, azzal a magyar hajlítással, amit mi itt nemigen használunk. Mondjuk nem értettem, hogy miért akarsz román témát a magyar versbe, pontosabban az erdélyi magyar versbe, merthogy bár Pesten írod, mégiscsak Kolozsváron játszódik, és beleírtad a savanyított káposztát meg a kocsonyát is. Diszkréten meg akartam kérdezni, hogy szerinted aki kocsonyát eszik, az tényleg román dolgokról beszél, de aztán beugrott, hogy a fészbukon nem lehet diszkrétnek lenni.
Egy félig alkoholista fiú mégsem az orchideák különös természetéről beszélget szerelme anyjával, karácsonykor. 

 
Ide valami jelentéktelen hétköznapi dolog kell, valami pontosan olyan, mint az a sötét blokklakás, ahol a vers történik. Egy apró részlet, ami köré épül majd egy másfél órás új román film. Csőtörés a párttitkár névnapján; import narancs a pioníroknak; zászlóavatás egy ortodox zarándokhelyen. Ilyenek.
Próbáltam felidézni az elmúlt hetet, valami olyat kerestem, amire keresztanyám azt mondaná, hogy ilyen is csak Romániában van, esetleg hogy ilyet még nem cseszett Európa. Amiről a titkárnők cigiszünetben, otthonról hozott kávé mellett beszélgetnek. Annak, hogy semmi használható nem jutott eszembe, több oka is lehetett:
teljesen átlagos napok voltak ezek;
már megszoktam a rendszer inkompetenciáját;
Kolozsváron nincsenek román dolgok;
nem vagyok érzékeny megfigyelő.
Ez utóbbi spontán kétségbeeséssel töltött el. Rombolná önképemet, és előtted is lebuknék, ha kiderülne, szellemként járom a várost, és semmiféle külső hatás nem tud felcsigázni. Lehangolt, hogy képtelen voltam épkézláb példákkal előállni, miközben te úgy írtál krajovai abortusztörténetet, hogy se Krajovában nem voltál, se abortuszod nem volt. Nem mintha bármelyik előnyös lenne az ember számára. Már majdnem egzisztenciális problémává nőtte ki magát bennem ez, az alapvető román dolgok felismerésére való képtelenség, de összeszedtem magam, behunytam szemeimet és hagytam, hogy átjárjon az az acel ceva.
Elképzeltem, hogy egy téli estén, nyitott ablak mellett, teli gyomorral min háborodhat fel egy román. Vagy egy magyar, mondjuk, egy erdélyi. Olyan, akit már ért némi román hatás. Most tehát román hatás alatt élő erdélyi magyar voltam, karácsony éjjelén, kocsonyaízzel a számban és az idegeimre ment, hogy:
a Cipariu téren évek óta épül az ortodox templom, és bár csak félig készült el, a hívők mégis keresztet vetnek előtte a buszon;
a trolikon és villamosokon az ellenőrök csak felszállás után veszik elő igazolványukat és a büntetés árát legtöbbször zsebre rakják;
a Nemzeti Színházzal szemben levő megállóban nyílt egy Opera nevezetű kantin, ahol rágós a sült csirke, és a kuncsaftok nagy része csak akkor megy operába, amikor itt veszi a tízlejes napi menüt;
kétévente felszedik valamiért az aszfaltot, de úgy javítják meg a föld mélyén titkon elromló csöveket, hogy pontosan 24 hónap múlva újból lehessen az állam pénzét igényelni;
időközönként újabb és újabb városrészeket borít el és be a gyenge ízlésre és minőségre valló piskótakő;
a Mátyás-téren olyan sörfesztivált rendeznek, hogy a szoboregyüttes már a húgyból kipárolgó alkoholtól is könnyen berúghat.
Ezeket a zavaró részleteket körülményesen megfogalmaztam, új dokumentumba mentettem, majd azt csatoltam a levélhez. Egyszerűbb lett volna a listát bemásolni a beszélgetésbe, de hivatalos formát akartam adni a dolognak, vonzónak találtam ugyanis, hogy irodalomtörténeti momentumnak lehetek részese ezáltal. Tanulmányok születnek majd e virtuális adatcseréről, netán elemi osztályok tankönyvei elemzik versed helyszíneit, életrajzi vonatkozásokhoz kötve. A fájlt Román dolgoknak neveztem el, és végtelenül büszke voltam, hogy most már én is benne leszek a versben, nem csak a volt szeretőd, akit minden sorban kétszer szívbe döfnél, emlékül.

*

Választ két hónap múlva kaptam, amikor egy üzenetben belinkelted a blogot, amin megjelent a vers, és rövid kommentárban megköszönted a segítségem, külön dicsérve nagyszerű realitásérzékemet. A vers kérdéses sorát természetesen átírtad. Nem tőlem merítettél. El is képzeltem hamar, hogy lapul a romandolgok.doc a szemetesedben, de a te változatod így románabb lett, mint a tejfölös-túrós puliszka, és nem bántam már annyira.