Vitus Ákos, Horváth Előd Benjámin



KÁVÉZÓ


(FEL)KELÉSEK


Elitta az agyát. Elbutult, elfelejtett. Hogyan. Sírni kezdett, siránkozni. Bogarakat tenyésztett. Bogarakat, patkányt, főzni, sütni elhanyagolt. Nem cseréli az ágyneműt, nem, nem is használ ágyneműt. Nem él nővel, olvasmánnyal. Nem keres, nem kereskedik. Nem kötözi sebeit, nem mossa, nem nyalja őket. A zsenialitás túloldalán tarhálja tétlen napjait a sorstól. Ki ő? Kicsoda ez a lomha óriás?























Fekszik a lében. Nincs napja sok, nincs napja sok, ismételvény, koros húszéves. Hallgat a hulla, a hullák. Mit tesz a nézés. Greenaway csinált ilyeneket, koszosak a kezei. (Hol a hulla?) Ismételvény, mondja, zizeg az idő. Figyelj, minek. Rakoncátlan rációk. Ficánkol. Ez egy hosszú folyamat. Kicsi terek. Kicsíptelek. Folt a szemben, ahogy minden. Teljes a tér, tejetlen. Maholnap elbutul. Sok hűhó és bacchusok. Ami bor az bor. Borni vagy nem borjú. Lében az aranyborjú. Felkeléses esetek. Kelések az estén. Még öt perc, riadó. Menni kéne, kávézatlan, istenem, kávézakó.























Postázatlan levél a fasznak. Április óta nem ettem. Sem azt, sem ezt. Tizenkét kilót fogytam, tudod, hogy szerelmes lehessek újra. Szerelmes lettem, és híztam. Ejtettek, persze, öngyilkosságon gondolkodtam, persze, persze, persze nem tettem meg. Bárcsak, ha egy cseppet, egy icipicit, egy pillanatnyit láthatnálak, meglátnálak, felfalnálak egyből.























Keresem azt az utcát. Bérgyilkos bagzások. Nullahárom, még egy cigi. Ölök-ölök-hazajövök. Nullanégyre kéne kiteljesednie, napzik, úgy. Belenyúlni egymás szavába, nyúlnak. Át a rácson. Mi is volt a neve. Fekvés, adminisztratív alkatok. Az Astoriától a Móriczig. Légy jó. Mind a fáig. Az a fa az az utca. Ismerem egyre. Rakják a fát. Apokalipszis poszt. Determina, hölgyvendégem. Mindegyik az altató. Gödör-gödör-itató. Rajzanak a gémek, gémóver. Lökni a frászt. Félre kéne állnom, de a seggemet kitörölni legalább. Bérgyilkos örömök. Kegyelmes viszonyok. A sarok, ha legalább, de nullaöt, és önt rám valami vizet.


Például. Mert vár, ez biztos. Vakarja a talpát. Esetleg. Netán-tán, bárcsak. Őszül a szarszag a kádban. Földszinten lakik. „Lakik”, mint egy csőtörés. Szakállvakarósdi, a rosszabbik fajtából. Jó esetben hallgat. Beszéljen a padló púpja. Sercegjen a szú, a szó, annyi legyen, mint penészvirág. Például, mert ha leírott, legyen optimista. Mint mindig, ha rokonról van mondat.























Kilimandzsáró hova. Hulla, hulla, hó, tavasz. Ott bújtat az alkat. Petri ül a köbön. Eléri a napsütötte Sárit. Egyszerűbb volt szőkesége, örökölhető, török. Mondatok mord oka. Mordori szúnyogok, tehén a fényben. Én nem. Bolond, ki földet érvén, megint csak ott a légben. Erőltetés, erők. Menethelyek. A rend, a rend, don quijote bitte. Gin tonic helyette, nézelődni rossz. Jehovától hova. Elnézni az utcát, zsinagóga zsírja. Képzetekre képesek. Au revoir, revizor. Gogol, ki földre rogyván. Radnóti rodostó. Szőröstül, bőröstül. Itt a pult, jawohl.























Kapizsgálja mostmár. Olyan, mintha ürítettél volna, és rájössz, hogy nincsen vécépapír. Olyan, mintha éppen szopna, a falu legrondábbik nője, és gyönyörteli arcodra nyitná az ajtót a szülinapi társaság. Olyan, mint a múlt álszent mosolyaira való ráébredés. Utálod a költészetet. Viszketeg a próza. Prózai a fegyverletétel. Semmi sem idegen mostmár. Fekélyeink köszönni indítanak. Köszönés nélkül ül le szemközé a képzelgetett szerelem. És mindahányszor összeszorul a gyomor. Igen, a személyek nem személyiségek. A vezérek nem győztesek, a győztesek nem dosztojevszkik. Sok választása mostmár nincsen. Szinapszisainak kiégett és kihűlt helye, az égi manna nevezetes metaforájának céltartománya.























Gráfok fotográfiája. Hitleri alkalmazottak. Kapitalista filagória, ott ülünk mi mind, mondja, ismételvény. Felvonások közt. Fekete-fehér, igen sem. Halotti torta. Megnézni, mozog, ahogy a test is kocog. Majakovszkij vagyunk, Maja, ma is. Ide-oda hitek, hitszegettek, fák. Itt ülünk, e grill örül. Meddig lehet vinni, hajnal, semmi parti. Halovány korozás. Öreg vagyok, ha elhiszem, hiszem, hiszem, a faszt, item. Űr a zűr, ütem. Stoppolások sztyeppeken. Zokogó zakók. Ma még esetleg rendesen, ha rendben. Még egy sör, pinák. Fanszőrzet, rengeteg. Pucolj.






Kép: Kerekes Gábor

- további munkái megtekinthetők itt