Nappali Menedékhely - irodalom & művészet

Vitus Ákos

Kiégés

Szélre gondolt, nyugatról jött

eső, mi az utcán ültünk,

részegekkel, csillogtak a

harcidíszek arcán, haza

szaladtak a gazdagok, volt

égő csipkebokrunk, loptunk

gyógyszereket, zenét, szemét

úszott, csontok törtek, kezét

megkértem, oly szépen, herélt

kandúr voltam, ki gondolta,

visszanő az ázott sorsa...

Repülőre gondolt, horgolt

ejtőernyőt nekünk, gombolt

pelenkát rám, tudja, félek

néha, míg a homogének

őrei a borult térnek,

melyiknek padjain túllőtte magát

magára hagyatott, meztelen anyánk...

(Azt hitte tán mienk az ég

minden áramköre kiég.)

..............................................

Repülőre gondolok most,

arra is, hogy mi akik már

csillagokból vagyunk hagyunk

fénylő csíkot magunk után

zuhanáskor körülöttünk

kívánságok teljesülnek,

szél támad, eső és ünnep,

kimászunk a roncsainkból,

csontjaink egymásba nőnek,

enyém hozzád, tiédből lesz

nyelvem amit rájuk öltesz.

M. M.: The Misfits 1961

Valaminek ünnepe volt

Villanyégők robbantak és

Valahol vajtestek között

Szemedet ellopta a fény

Nem abban a menyországban

Amelyikbe igyekeztél

Száradnak a szervek szakadt

Szemedet ellopta a fény:

Csókok mögül könnyben térve

Haza

Olyan ünnepélyes

Ázottszempillájú-fényes

Autózúgó zenés eső

Zuhogó pocsolya-táncos

Drótkoszorús

Rózsaláncos

Befejezetlen forgatáson

Találkozunk

Túl a télen

Feledetlen

...

Feketében

[Fotó: Jackie Triste Social Club című sorozatából]