Nappali Menedékhely - irodalom & művészet

KÖNYVÍZELÍTŐ

Egyszerű igazság

C. S. Lewis könyve, Az öröm vonzásában [Harmat kiadó, Bp., 1993, 2007] (az eredeti angol cím kifejezőbb: Surprised by Joy, azaz „az öröm által meglepve”) nem szokásos önéletrajz. Az előszó, a műfaj rémképével riogatva („Pfuj, unalmas, végigolvashatatlan!”), ravaszul megpróbál eltántorítani a könyv elolvasásától, olyképpen, hogy okvetlenül a „csak azért is” reakcióját váltsa ki: ügyes írói fogással érdekesnek, mi több, provokatívnak állítja be a figyelmünkbe (nem) ajánlott vallomást. És az csakugyan érdekes is. Mi több, provokatív.

„Az olvasás aranyló órái” (C. S. L.) jegyében megalkotott műben a szerző életének egy bizonyos szakaszát (gyermek- és ifjúkorát) követhetjük nyomon, melynek során a hangsúly nem annyira a külső történésekre, mint inkább egy belső alakulástörténetre esik. Lewis hívő kereszténnyé válásának lelki útját legfőképpen az olvasmányélmények határozzák meg; mindazáltal nem egy könyvmollyal van itt dolgunk (dehogy, a legkevésbé sem!), sokkal inkább egy olyan „gondolkodóval”, aki már igen korán – és később is mindvégig – igyekszik egyensúlyt találni irodalom és élet között – az irodalmat az életből táplálva, az életet az irodalom fényében szemlélve.

A számos esetben szokatlannak, bizarrnak tűnő gondolatmenetek, a meglepetés erejével ható végkövetkeztetések óhatatlanul arra késztetnek, hogy – mialatt a saját érveink, szempontjaink védelmezése közben alkalmasint (iszonyatosan?) a fejünkbe szalad a vér – megpróbáljunk változtatni olvasási sablonjainkon, s ennek folyományaként gondolkodás- és mentalitásbeli kényszerpályáinkon.

A szóban forgó „Öröm”, amit a szerző több ízben is megkísérel körülírni, talán így lesz, ha nem is megfoghatóvá, de megsejthetővé. Az „Öröm” ugyanis, Lewis szerint, nem megragadható és kisajátítható – ha birtokolni akarjuk, elveszítjük. Már könyve előszavában felhívja a szerző a figyelmünket egy „egyszerű igazságra”: az egyéninek vélt élmény legtöbbször közös tapasztalat; csakhogy mindaddig nem eszmélünk rá, amíg meg nem osztjuk azt másokkal. Példának okáért oly módon, ahogy ő maga tette: könyvet írunk róla...