B. Beatrix & D. Csaba
Az autszájder
Ül (a vershez ennyi kell?), és az ujjain
számolja a szótagokat...
Kúl. De az egyik adón, lám, egy kurva int,
a rossz meg a jó tagokat
pedig, piff-puff, máris válogatás nélkül
veri széjjel az alvilág
bugyrain az autszájder. Ő nem békül
meg a rendbontókkal. Zanyád!
Kikapcsol. Aztán még ül egy kis darabig
s nézi a sötét képernyőt.
Mintha látna valamit. De csak valakit
épp most ütöttek ki helyből,
ennyi. Elterül a pamlagon a nője
mellett & rágyújt & bámul
a szemközti falon menő képernyőre.
Minden világos most már. Úgy
hat
3 megjegyzés:
Ez a vers egyszerűen csak teccik! :) Nehezen tudnám megmagyarázni, miért, a formájában érzek valami töményet, ami messze többnek tűnik annál, amit a szavak elmondanak. De lehet, hogy hülyesége beszélek, bocsi!
szinte hangosf...
szinte koprodukció
...tetszik, jó...
ez bizony koprodukció! ha nem is úgy, hogy egyik sor enyém, másik sor övé. hanem a Hölderlin-féle módszer: egyik írta, a másik pedig kitöltötte az üresen hagyott részeket, a réseket; amíg bírta...
de mi az, hogy hangosf...? az ember bármire gondolhat...
Megjegyzés küldése