Nincs mese
~ időszerű sztorik ~
Csak szép napok
vannak.
ezek egyikének valamelyik örvendetes órájában (hogy hol mászkálhattam megint?) belepottyantam egy mocsárba. plutty.
benne voltam. nyakig. plusz süllyedtem. fogalmam sincs, hogy hogy kerülhetett az utamba, errefelé (de hol mászkálhattam megint?) nem látni ilyesmit. kizárt.
üvöltöztem egy kicsikét, mire megjelent egy alak. örvendezni kezdtem. nyújtottam a kezem, de ő nem nyújtotta az övét. ehelyett elkezdett ocsmányul szidni. elküldtem a fenébe. vagy segít, vagy tűnjön. leköpött és szó nélkül elment.
geci.
ekkor fogtam magam, és kihúztam magam, és hazamentem. lucskosan, ahogy voltam, lehuppantam egy székre és előhalásztam a befőttesüvegből a legkeményebb uborkát. leharaptam a végét.
leharaptam még egyet belőle.
haraptam még egyet belé.
még egyet.
amíg meg nem ettem mind.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése