Quintus Horatius Flaccus
Leuconoéhoz
Ne firtasd! Tudni tilos nekem is, neked is
mily véget adtak az istenek, Leuconoé,
és Babilón jósainak blöffjeiből se okulj.
Mennyivel üdvözítőbb elszenvedni, mi nem várt!
Akár több telet rendelt el számunkra Juppiter,
akár ez most az utolsó, mely a Tirrén-tenger
szirtjei közt zavarog, légy bölcs, szűrd le a bort és
mesd el a kurta időtől a hosszú reményt.
Míg fecsegünk, lásd, fut a perc, az irígy:
szüreteld a napot, s ne igen bízz a jövőben.
Bandusia forrásához
Ó, Bandusia kristálynál tisztább forrása,
vized a borral ér fel, partod virággal teli,
holnap kecskebakot kapsz tőlem,
homlokán most rügyezik ki a szarv
amivel később nőstényért döfne sebet;
mindhiába: a nyüzsgő nyáj sarja vörös
vérrel színezi ki hullámaid
jéghideg hurkait.
És mikor eljön a kánikula, lángjai
meghőkölnek medred előtt, ahonnan
hűvöst lehelsz az igavonók égő
tagjaira és a bolygó csorda felé.
A híres források közé kerülsz ezalatt,
mert szólok a tölgyről e sorban,
amelyről a szomjasak rálelnek
a kőre, ahonnan alábuzogsz.
Epilóg Melpomenéhez
Áll végre az emlékmű, mely az ércnél
tartósabb, magasabb, mint a Kheopsz-piramis,
amelyet nem kezd ki az ónos eső,
nem horzsol sem az északi szél,
sem a számtalan év marathóni futása.
Nem tűnök el, lényegem elkerüli a halál:
hírem túlnő, mint a köröm meg a haj,
s átnyúl a századokon. Míg lesz főpap,
ki a hegyre vezesse a Veszta-szüzet,
engem idéznek majd, hol a vad Aufídus
zúg, s hol a tikkadt földön időznek a
szolga parasztok, s mondják: lám az utolsó
Elsőként tanította meg éol dalra latin füleink.
Érdemeimből szabd ki magadra, amennyi
megillet, Melpomené, s ha jut nekem is,
úgy delphi babér koszorúzza hajam.
Chloéoz
Amikor közelemből menekülsz, Chloé,
eltévedt őzsutaként keresed anyukád
melegét a vadonban, szellő űz, inalásra
késztet egy árnyék.
Rügy moccan az ágon, jő a tavasz,
vagy ág hasad egy vadrózsa tövén,
egy gyík napozik, zöld háta kivillan,
szíved térdremegés.
Tán azt gyanítod, nagymacska vagyok,
s széttéplek, ha nyomodra akadtam?
Hagyd el anyádat, őzből nő lettél,
s kész, hogy férfira lelj. [*]
Láng Orsolya fordításai
Fotó: Bartis Noémi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése