Halmen Balázs

Éter

Van nekem egy éterem.

Mit éterem?!

Étterem!!!

Hol a főszakács

az Értelem,

ki minden remekművet

azért teremt, hogy

szolgálhasson végtelent.

Leégett az étterem.

Mostmár tényleg ez

az éterem.

Odalett az Értelem.

(A következő projekt

egy versbutik,

ahol kényedre,

kedvedre költhetsz, cimbora.)

Kicsit fizetsz,

sokat költesz,

poharadba újra

töltesz, s verseiddel,

megígérem,

a semmiből egy más,

új világot

romba dőnthetsz.

Figyeld a vers szerkezetét!

Ezt R.-nek

Egyik szeme eper,

a másik bazalt.

Szikráival percek alatt

lángra lobbant

egy nedves

szénakazalt.

Mégis

csöndesen áll a fényben,

mint egy árnyékát vesztett

büszke

napóra-pálca...

de hisz... ez...

...ez egy kedves

motoros apáca!

Miért maradok itt

Miért maradok itt, hogy

meghaljak éhen?

Miért várom, hogy az Úr

ablakot faragjon az égen?

Sarut öltök s felrugom

az út sárga porát,

megkeresem, megkortyolom

Krisztus drága borát.

Hadd hallják léptem nyomán

vad seregek zaját,

szekerek zörgését,

lovak dobogását.

[Fotó: Hausmann Cilka]

Fülöp Orsolya




Reggeledő

Korábban indulok, mint hinnéd, vagy mint felébrednél. De ezért én nem bánkódom, mert a sajtos-sonkás szendvics este óta az asztalon.

Sietni szoktam, hogy az első pillanatok a fák között kapjanak el, és én őket ugyanott.

Amikor körémszáll az a sok hirtelenfény, kibontom a tasakot, s kiárad belőle a városi reggelik botorkáló, álmos hangulata.

A csend is elfogadja, hát én is.

Neked keveset, magamnak sokat. Fordítva nem lehet, itt csak az kaphat, aki eljön. Neked az első pillanatokból az utolsók maradnak meg, a kiürített üveg, az összegyűrt papír és a nyikorgó hátizsák. Ide már csak én tehetem be a lábam. Meg a Leskelődő. Nem látom, hogy hol van, de az ő mindenszeme lát, s örülök, hogy ismerem őt, mert így van, aki ismerhet engem is.

S holnap elölről.

Monológok

Ha elképzelem az elhatározást, hogy a lomtáradból kikeresed a címem, leülsz a gép elé, megírod a hatsoros levelet, elmeséled (húsz szóban), hogy hogyan változtattam meg az életed (már megint) múlt pénteken, amikor felhívtalak az ötezer mérföld és egy-két év mélységű ürességből; nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a személyes névmások ritkán változnak birtokos névmásokká, ezzel egyenesen arányosan üzenünk hatalmas térben kuporgó jelentéktelenségünknek, és hogy ennek a fontosságát én a színén, te pedig a fonákján keresed.

[Fotó: Hausmann Cilka]