Szalma Réka


vastopánka III

selymes párnán vigyenek hercegek
most már sajnos vagy hátha nem sercegek
sok kurva lábán leszek
roggyasztott üvegfoglalat
hamupipő bónusz
különben megint itt van
tessék vesd meg nyers versemet
elédvetkőzött mint én
könyörgök elvetendő gyerekért neked
hogy folyna belém a viaszod
my religion fits you
mert körülmetélt voltál
selymesebb
bár lelked is körülmetélték volna
see my religion goes like that
vastopánkától szakad a sok vádli
meg nő bennem ez a kékakác
át-
emel
túrja mind a húsz indáját
ugyanolyan mint a kufirc
csak nincs képlet hogy merre kell
hamupipő nagyon sír bennem
csak úgy pereg neki mert megnőtt a lába
s mert én is rájöttem
hogy csak a cipő teszi az embert
az üveg legtöbb esetében
és azóta is az vagyok
szilíciumtetraoxid ha jól tudom
értelmezni magam képletekkel
olyan harminchat fokon roggyasztott fajta
ennek a versnek
itt a füle behajtottam szépen
hogy emlékezzen rá mindenki
farka nincsen
de hát belőlem is redukálva ez hiányzik
ki csak egy kád meleg vizére
és annyi hasonlóra vágyik
selymes párnán alszom félálmaim
és teszem a társadalmam
kartonpuzzle-t hatmilliárd darabban
cellulóz
polibetaglükópiranóz
míg bejön az a végleges székrekedés


bábszínház

eljátszalak az ujjaimmal
zsinórra kötlek így megy ez
beléd meredne mind a tíz
ne tagadd hogy neked is tetszik
mert jó neked ez a kiscica
zsinórra kötve is élvezed
mint egy kislány a meggyes bonbont
ha torkán szaladnak full szemek
blues is mehet közben ha kéred
bonbon ecet ritmus szünet
csak neked csak neked megy a play
monokróm gombokon szexelek
látod lehet


keret

elvont kézfejed magamra vonnám
hogy hívj elő most kép leszek
hívj elő te nevezhetetlen
sikítok én a színektől árva
ez a kép most falamat zúzza
s negatívan félszegű
bár rímelne rá egy képkeret
bár feszülnél hozzám mint a víz
s kapkodna ujjad mind a tíz
e monokróm kép míg keretbe indul
színesbe át kell emelned

Józsa Zsolt Levente



Önmagában művészet

Amint A meghajlás művészetének alcíme is utal rá, A Korunk fiatal szerzőinek antológiája a folyóirat 2006 januárjában indult Generátor rovatában már közölt írásokból született. Mivel a rovat szerves része a 3 kérdés–3 válasz kérdés-feleletsor – ami személyközelibb élményt kínál az olvasónak az olvasott(ak)ról –, a kötet (és egyben a rovat) szerkesztője jónak vélte ezek „csatolását”.

Abban az olvasóban, akinek alkalma volt a „kötetben forgó” szövegek egy részét kötetbefoglalásukat megelőzően is olvasni, először is felmerülhet a kérdés, hogy „mi van ezzel a sorrenddel?” Tudni kell, a szerzők a fent említett rovatban történt közlés sorrendjének megfelelően sorakoznak az antológiában. A szövegek formáját, a különböző hangokat és a kontextust illető analógia-hiány gyanúja (márpedig egy kötet egységességére tekintettel ez nem föltétlenül pozitív észrevétel) kijátszható, ismerve a „besorolás” körülményeit. Gyanítom, nem (csak) erre a hajlékonyságra kell gondolnunk, amikor az antológia címével találkozunk, hanem valami másra (is).

Íme, az olvasó második kérdése ez lehet: „miért ez a cím?” [Az írások összességére való tekintettel, lehetett volna Beszélő falak vagy mnt, vagy (ha mindenk)éppen Kijátszás is.] Egyáltalán található-e valami egyéb a címadás mögött, mint a „kimerített” szerző látható felfele ívelése az irodalomban? Bármilyen választ is tolnánk előtérbe, nem volna könnyű feladat a cím árnyékában értelmezni a szerzők szövegeit, és önmagában a kötetet sem. (Talán nem is releváns az ilyenszerű megközelítés.) Összehasonlító támpontokat, avagy szétforgácsoló különbségeket viszont fölösleges volna kiemelni, ugyanis a szerzők többsége pályafutása elején van, még saját hangját keresi...

Ez a tényállás eltávolít annak a kérdésnek a megválaszolásától: „mi az, ami alapján szelektált Balázs Imre József a Generátor összes szerzője közül?” Feltehetően meghatározóak voltak a kötet szerzőit többnyire egy miliőbe tömörítő irodalmi körök (Károlykör), honlapok (A Másnapos Oldal) és a Korunk Akadémia kreatív írás műhelye. Mindhárom közeg lehetővé tette egymás írásait megismer(tet)ni, róluk beszélgetni, és (nagyjából) együtt egy színpadra lépni – majd meghajolni. Ez önmagában (szinte?) művészet.


+ 3 kérdés és 3 válasz

Józsa Zsolt Levente: Az említett rovat miért kapta a Generátor nevet, és milyen célkitűzései vannak?

Balázs Imre József: Sokszor gondolkodtam azon, milyen lenne a mai, nagyvárosi életkörülményeink között, ha egyszer több napig nem volna villany. Azt hiszem, nagyon radikálisan átgondoltatná velünk a dolgokat. Maradjunk abban azért, hogy jó, ha működik az áram. Hát ezért Generátor. A rovat abban különbözik a hasonló, fiatalok számára nyitott publikációs terektől, hogy nem csak szövegeket, hanem életrajzi-bibliográfiai adatokat és egy 3 kérdésből, 3 válaszból álló miniinterjút is tartalmaz. Olyat, mint ez. Igyekszik tehát kontextust is teremteni a fiatal szerzők munkái köré, így több kiderül róluk.

Józsa Zsolt Levente: A közeljövőben kiknek a neveire számíthatunk a Generátorban?

Balázs Imre József: Az egyik fontos szempont az, hogy még ne legyen kötete az illető szerzőnek. A másik az, hogy érezhető legyen rajta a hosszútávfutók néhány tulajdonsága: a türelem, a motiváltság például. Nem azokat a szerzőket szeretném közölni, akik végre megírták az első jó szövegüket, hanem szeretném kiválasztani a szerzők sok jó szövege közül a legjobbakat. Voltak, akiktől már kértem anyagot a rovatba, egyelőre ők maguk óvakodtak adni arra hivatkozva, hogy még nem érzik elég erősnek őket. Ezt jó jelnek gondolom, de a neveket épp ezért nem árulom el.

Józsa Zsolt Levente: Az új alternatívák keresése minden fiatal generációra jellemző. Mit gondolsz, az antológiában közölt szerzők milyen irányba fognak elmozdulni, ha már a „korábbi skatulyákban” nincsen hely?

Balázs Imre József: Létrehozzák azokat a skatulyákat, amelyekben ők érzik jól magukat. Nem azért nem férnek el a korábbi skatulyákban, mert ott már egyáltalán nincs hely, hanem azért, mert azok olyanok lennének számukra, mint egy Prokrusztész-ágy. Magyarán: azt, ami az ő munkáikban fontos, nem lehetne leírni a korábbi szempontok szerint. Nagyon izgalmas interakciók alakulnak (más-másképpen természetesen) az antológia szerzőinek szövegei és a közvetlen környezet között: a lakótelepi tájak, a városi legendák, a filmes technikák beléptetésére gondolok például. Ebben a dologban én nagy lehetőségeket látok, de nyilván nem ez az egyetlen módja annak, hogy izgalmas szövegek jöjjenek létre.



-------------------------
(A meghajlás művészete. Szerk.: Balázs Imre József. Kom-Press Kiadó, Kolozsvár, 2008. A kötet szerzői: Bálint Tamás, Bekő Jutka Tünde, Fülöp Orsolya, Horváth Előd Benjámin, Kósa Boróka, Láng Orsolya, László Szabolcs, Papp-Zakor Ilka, Szalma Réka, Váradi Nagy Pál, Visky Zsolt)

Kandylu Basac

Kvázi-tudományos magyarázat

Miután a gyertyát meggyújtottad

(többet is gyújts, ha már levágták

a villanyt!), a szemed fokozottan

hozzászokik majd a megváltozott

fenyviszonyokhoz. Ne félj! Egyre inkább

az lesz az érzésed, hogy egyre jobban

látsz. Ami illúzió. Attól van,

hogy a pupilla kitágul, és mind

több fényt igyekszik befogadni. Kompenzál.

Ilyenkor ha felkattintják a villanyt (hál’ Istennek

most nincs mit), a hirtelen fény erős fájdalmat vált

ki. Amíg átállítódik a látás.

Ha ezt gyors egymásutánban sokáig

gyakorolják velünk, valószínűleg

megvakulunk, mert a szem egy

idő után elveszti reakciókészségét

Fő az arányosság

Az üstbe jó, különösen

ha fenséges főztre

vágyunk, valamennyi összetevőt

belekeverni, amit a szakember ajánl.

Se többet, se kevesebbet. Fő

az arányosság. Különben

nem vagyunk különbek a

kontárnál, aki izléstelenül

hagyja füstbemenni tervbe vett

nagyszabású fogásait...

Az étlapra csak a legválogatottabb

étkek kerülhetnek fel,

mint talapzatra kész szobor,

vagy mint nőnkre káprázatos

ékszer, amit megtapogatva

(eredeti-e?!) ajkát nyitja

és azt leheli: drága!

Hangoltság

Játszom (egyedül

vagyok itthon) a gondolattal,

hogy mi lenne, ha az, aki most

a szomszédban hegedül,

túljutna az izzadásig gyakorolt

partitúrán és átlépne

– ide hozzám legalább – egyet legjobb

tudása szerint, de lazán koncertezni...

Ami elött-közben-után, mindegy,

(vagy ne is tételezzek fel ilyet bután?)

elbeszélgetnénk egy kávé meg

egy cigi mellett –

akármiről, ami nem igényel

nagyobb erőbefektetést, mint egy

beszélgetés egy kávé meg

egy cigi mellett...

De így is izgalmas. Figyelmeztet mintegy,

hogy még mindig van mit tanulnom

azoktól, akik nem hagyják magukat

könnyűszerrel lehangolódni

A lényeg a lényeg

Van, aki sokat elmélkedik,

mert abban reménykedik,

hogy eljut a lényegig

Van, aki ezt semmibe veszi,

hisz magát hülyíteni

nem fogja egy életig