Bertók Beatrix
18+
Nyamm
Vedd és edd!
Szent Ágoston után szabadon
Rágni, nyelni, rágni, nyelni!
Ionesco
Izgat. Végig az ajkakat. Benyal
a lyukba. Ahh, nehogy abbahagyd. Neh
Magam után szabadon
Veri a pinám felett. A hasam. Csapkodja a farkával a vénuszdombom. Dugd már vissza, mondom. Nem dugja. Megfordít. Ugyanazzal a mozdulattal, karjával a hasam alá nyúlva mintegy felnyalábol, feljebb húz, megemel, térdre kényszerít, majd lenyomja a vállam, a fejem a padlószőnyegre. Rám hajol. Egész testével fölém borul. A számba dugja az ujját. Szopd be. Beszopom. Szopd még. Közben nem hatol belém. Síkosítom az ujját. Kihúzza. A segglyukamon körköröz. Benyomja. Kihúzza. Be. Ki. Most már kettőt. Ki-be. Tágítja a lyukat, előkészíti a helyet. Maga helyett egy másik vendégnek. Ő csak a lakáj. Ki. A tenyerébe köp. Hallom, a farkát síkosítja most. Mért nem dugta a számba? Mért nem a számba dugtad? Szótlan. Lassan hatol be. De tövig döf. Felső testével rám ível, és nyom. És vissza. És nyom. És vissza. És ny. És v. És ny. És v. És ny. És v. Ha eközben nem izgatja a csiklóm, nem érzek semmilyen élvezetet. Azon kívül, hogy olyan, 
mintha szarnék. Mintha vastag, kemény szar jönne ki belőlem. Jönne ki, de nem tud kijönni, állandóan visszacsúszik, mielőtt kicsúszna. Mintha nem tudnék üríteni. Kínlódnék, hogy kinyomjam, de nem megy. Vagy mikéntha szülnék, de eltévesztettem volna a nyílást. Hagyd abba. Mondanám, de tudja. Tudja, ha ezzel együtt nem nyúl a lábam közé, miközben a másik kezével a bal mellem markolássza, ha nem dörzsölgeti a csiklóm, az ajkaim, nem fogok elélvezni. Ó igen. Ő igen? Nem élvez bele a lyukamba. Nekem tökéletesen megfelelne, de mégis jobban esne, ha szépen hagyományosan a pinámba élvezne. Vagy a hasamra, a mellemre, a seggemre, a combomra, az arcomra, a tenyerembe, ahova csak neki jólesik. A számba? Jaj! Ha kicsit más lett volna a sorrend! Száj, pina, segglyuk. Illetve mindegy. Pina, száj, segglyuk. A segglyuk kerüljön a végére. Utána lehetőleg ne legyen több behatolás. Kihúzza. Mi jön most?
◊
Nem zavar, ha miután a pinámban járt a kezével, a számat kezdi el izgatni. Ha szopatja az ujját velem. Nem zavar, ha miután a pinámat majd felfalta, a számba nyelvel. Ha kinyal, és megcsókol. Zavar, ha miután a farkát belökte a végbelembe, a számba akarja lökni. Lökött, előbb nyald ki a seggem!
De mi van, ha megteszi, ha már megtette?
◊
Véresre horzsolódtak a térdeim. Az oldalamon fekszem, embriószerűen összegömbölyödve. A redőnyön betűz magasról a nap. Mintha már dél lenne. Dögmeleg. Az ablakok zárva. Szagok. Mit szagok, bűzök! Letörlöm a szart a számról. Nem is szar, hanem végbélváladék. Az más. Ja, s a spermát. Így a kettő egyben kissé elviselhetőbb mintha. Gesztenyepüré tejszínhabbal. Eh, egy jófenét. Mese habbal. Ez már annyira szar, hogy kár cifrázni.
◊
Kislányként vígan megettem a kakim, meg is kaptam csillapíthatatlan étvágyamért a fejmosást. A szülők, a nagyszülők, a rokonok és a szomszédok jókat derültek rajtam, és olyanokat mondtak, miként azt később, amikor már nagylánnyá cseperedtem, elmesélték, hogy hé, nézz csak oda, miket művel ez a kiscsaj?! Na anyu, vihogtak, kapd és vidd a fürdőszobába, amíg el nem csapja a gyomrát! És vittek, és csattantak szaros kis popsimon a pofonok és puszik. Te büdös! Azt nem mondták, hogy dög. Csak jóval később lettem lebüdösdögözve. Ám nem azért, mert megettem a kakám. Vagy azért? Azért is?
◊
Végül is az enyém, morfondíroztam, és a hátamra fordultam. Nem fogom épp megnyalni a szám utána, az is egyszer biztos, de. De mi? Leszoptam valakinek a farkáról a saját szaromat. Fura, nem is tudom, melyik a zavarba ejtőbb, az, hogy valakinek a farkáról, vagy az, hogy a saját szaromat? Avagy a kettő együtt? A szar az enyém, belőlem való, a birtokom. Eltulajdoníthatatlan. A testem része, én pedig szeretem a testemet, az összes rondaságával együtt. Igaz, a másikét is szeretem, csakhogy leszámítva egyes rondaságait. Nem mindegy, mit és hogyan kapsz, hogyan adják, hogyan veszed magadhoz. Egyszer kipróbálnám fordított szereposztásban. Milyen az, amikor felkínálsz, mintha valami nagy kegyet gyakorolnál, egy adag undokságot, egy adagot a saját szarából, akárha mézzel édesgetnéd, hogy tessék, kicsim, fincsi, szopikáld csak! Nyaljad, nyeljed, nyaljad, nyeljed, nyaljad, nyeljed, ó, nekem olyan jólesik, neked nem? Mi ez? Nem megalázás? Vagy nem értem a helyzetet? Nem, kislány, ez az aktus része, ez az értők számára a legmagasabb rendű élvezet! Ühüm, értem, bocs.
◊
Szúrja a hátam a padlószőnyeg. Jól jönne egy könnyű nyári paplan, vagy ilyesmi. Legalább egy lepedő, mondjuk. Hálózsák. Ha már ágy nincs. De hát itt végképp semmi sincs. Luxus padlástér, de még berendezetlen. Ha felállok innen, ahol hagytak, mint egy rakás (pszt, nem írom le még egyszer, pont)..., mert már erősen szúr a szőnyeg, még leülnöm sincs hova, nemhogy kimenjek a konyhába kávét főzni. Milyen konyhába, minden ajtó, a be-kijáratin kívül, lezárva. A helyiségek under construction. Milyen kávét? Kinek?
◊
Abbizza. Mosdó van?! Kérdeztem ijedten jó hangosan, mintha valaki mástól kérdezném, a tulajtól nyilván, aki kielégítő válasszal szolgálhat. Márpedig a tulaj én vagyok, úgyhogy jótól kérdeztem. Így, bár már bennem is volt a lendület, hogy felpattanjak és megnézzem, végül nem pattantam sehova. Mit nézzek meg? Amit már tudok? Mégis. Pattantam. De csak azért, hogy végre összekapkodjam a cókmókom, kiszellőztessek, bezárjak, és leviharozzak a szemközti étterembe egy fenséges kávéra-uzsonnára-miegymásra. Már várnak. Még nem tudom, ki vagy kik, mi vagy mik, azt viszont biztosra vehetem, hogy nem leszek egyedül. Kitörlöm a puncim és a fenekem a bugyimmal, a számat letisztítom egy pár illatosított zsebkendővel, majd mielőtt kilépek az ajtón, az egészet összegyűrve kihajítom a hátsó ablakon az alant lévő szeméttárolóba. Fantasztikus! Hogy milyen pompásan ki van találva minden!
Fotó: Jackie Triste Nincs mese c. sorozatából, mely B. B. azonos című időszerű sztoriihoz készült
Rajz: pudingocska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése