N. Steinhardt



Az

almásmezői Lászlóról


(Részlet egy beszélgetésből)







Mai beszélgetésünk befejezéseképpen hadd tegyünk említést az almásmezői Lászlóról. Édes és kellemes érzés szót ejteni róla! Ugyanis az életöröm, az elmélkedés és a ráérősség tájaira vezet bennünket. Boldog gondolkodó, boldog létező, akit nem hajszolt egy ellenséges Kronosz ostorral a kezében, azt hirdetve, hogy az ember életét alkotó valamennyi nanomásodpercet hasznosítani kell. Az almásmezői László, aki arra tanít, hogy az ember szívében található élete testi, lelki és szellemi középpontja egyaránt. Boldog László, aki állhatatos és töretlen szelídséggel azt tanácsolja nekünk, hogy ne csak a látható szemeinkkel lássunk, hanem (talán még inkább) a szív gondolkodó szemeivel is. Boldog László, aki a józan megfontolás minden más erényt túlszárnyaló erényére buzdít bennünket, és aki bizalmat önt belénk, hogy bármennyire gyengék, ellentmondásosak és a dialektikának kiszolgáltatottak legyünk is, mégis képesek vagyunk különbséget tenni a jó és a rossz között, eldönteni, merre tanácsos mennünk, és mit kell – akármilyen áron, legyen az bármily nagy – elkerülnünk.



Fordította: Bertók Beatrix


[Fotó: Jackie Triste Otthon c. sorozatából]


Nincsenek megjegyzések: