Nincs mese
~ időszerű sztorik ~
Kaputt
ezt a találkozást nem úszhattam meg. nem fogsz te az orromnál fogva vezetni, mondta, és elővett egy halom fényképet, és az orrom alá dugta.
mi az? mindjárt felképel?
figyelj, felbérellek egy bulira. ezt és ezt és ezt, látod?, és vastag ujjaival egyenként mindegyikre rábökött (kiköpött, mint egy maffióz), kicsinálod és utána azt csinálsz, amit akarsz. ez az utolsó menet, aztán mehetsz. nyolcan vannak, egy hetet kapsz. egy nap egy. bőven megoldod.
és a nyolcadik?
azt bízd rám.
este a buliba úgy mentem be, mint egy bull. az ajtóban eltapostam egy félkézen fekvőtámaszozót, mint egy lufit, aki így rótta le tartozását (valamiért), mire a vetélytársai (akik egymásnak is vetélytársai) irigyen, de megtapsoltak. hetedhét országon nem láttam még ilyen megvetendő csürhét.
gyorsan bukfencet vetettem, s miután átmentem aknavetőbe, de előbb tapsikoló nyuszifülbe, hahó! ki kap el?, simán átmentem a következő hétbe.
jó ez a likvid, nem?
likvidáltad őket?
a kávézó placcán ültünk a plazzán a verőfényben: ernyő alatt.
kaputt. nem elég tiszta a légkör?
kösz, köszönte meg, és kibuggyant belőle egy könnycsepp. amiben, mint valami varázsgömbben, megláttam, amit eddig (hogyhogy?) nem.
szívesen máskor is, mondtam részvéttel, mert nem akartam szívtelennek tűnni. párszor hátba veregettem búcsúzásképp, meg mert úgy nézett ki, hogy amikor megszívta a szívószálat, rossz helyre ment a dzsúsz, és kibírhatatlan köhögési rohamot kapott.
mikor ellibegtem az asztalok között, hallottam (vagy csak hallucináltam?), ahogy egy pár dől a röhögéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése