Szőcs Petra
Őszinteség nélkül
Anyám kérdi, hogy alszom mostanában.
Mondjam, hogy felváltva hallok
Trabantot és tenorénekest,
és amikor beteszem a Bachot,
hogy mindkettőt elnyomja,
csak felpörgök, pedig állítólag nyugtat?
Azt mondom, jól alszom.
Kérdi, hogy milyenek a fogaim.
Azt mondom, hogy jók, mert tényleg jók.
Szerinte a hollywoodi színészek fiatalon
kihúzatták a fogaikat, és protézist rakattak.
Előbb-utóbb nekem is döntenem kell.
Azt mondja, jót beszélgettünk,
de látom, hogy elégedetlen.
Álmomban egyszer megkért, hogy vigyem le a
szemetet,
mire én átöleltem a karcsú, szürke zsákot,
és levetettem magam a harmadikról.
Ezt sem osztom meg vele,
csak leviszem a szemetet.
De jól nézel ki
Görnyedt volt a háta, a keze reszketeg,
nem beszélt sokat, szobája falán
egy foszforeszkálós Szűzmária lógott.
Sándor bácsitól féltünk,
minden reggel meghempergett a kerítés mögött
a komposzttól magasra növő csalánbokrokban.
„De jól nézel ki, Sándor” –
mondta esténként a nagyanyám,
mikor Sándor karjáról már eltűntek a kiütések.
Sándor nem szólt semmit, két pléhvödörrel küzdött,
és kilötykölte a vizet.
„Sanyi, milyen jól nézel ki”,
mondta a nagyanyám azon a reggelen is,
amikor holtan találták a bokorban.
Kiütései egyre vörösödtek,
újabb és újabb sebek nyíltak karján,
a halottkém nem tehetett semmit.
A hullamerevség sokáig nem állt be,
a reuma tovább gyógyult.
Kép: Fenyvesi Orsolya
